Igen, az Esőemberből idéztem.
Amire gondoltam ez alatt: Romlott világunkban akarva-akaratlan elhelyezünk egy pár ütést öv alá néhány felebarátunknak, (értsd: hozzánk közel álló személynek). A ki kezd kérdés arra vonatkozik, hogy mikor kezdődik effektíve ez az ütésváltás? Mint a régi viccben, mikor a gyerek úgy meséli el otthon a verekedést, hogy Pistike visszarúgott.
Igazából ez ennél sokkal régebbre nyúlik vissza, kb. akkor kezdődött, mikor a kígyó elhitette Évával, hogy egye csak meg azt a gyümölcsöt, nem lesz baj, sőt!
Ez kérem kurvára szomorú!
Reménytelennek tűnhetne a küzdelem, ha nem segített volna rajtunk Isten, így szándékos és szándéktalan (alias ösztönös) szemétségeinket rá tudjuk tenni.
Ahogy énekeljük abban a régi dalban:
Két kezem Rád teszem,...
Ártatlan, szent Bárány,
Hogy legyen Rajtad bűnterhem,
S elvedd véred árán.
32 Ha bárányt hoz vétekáldozatul, hibátlan nőstényt hozzon. 33 Tegye kezét a vétekáldozat fejére, és vágja le vétekáldozatul azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni. ... Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést, vétkéért, amiben vétkes, bocsánatot nyer. (3. Mózes 4.)
Egy régebbi, konkrétan a dalról ...
És még egy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése