- Ki voltam szolgáltatva a szeretetlenség megnyilvánulásainak - bőséggel.
- Az irigységemnek.
- Az érzelmeimnek.
És itt most eszembe jut a szembesülés ezekkel az érzésekkel, hogy mi tör fel az én belsőmből. A tehetetlenség, hogy ilyen vagyok. El kellene bújnom egy nagy takaró alá, hogy senkit se lássak és hogy én se látszódjak ki.
De már nem vagyok kiszolgáltatott. Meg tudom lepni magam ugyan különféle bűnökkel, de van okom örülni, mert bármikor az egész cuccot oda tudom vinni Istenhez, hogy nézze meg, ítélje meg, aztán ha rossznak látja szabadítson ki ebből a halálra való élettől! Sőt nem is kell messzire mennem, mert bennem lakik és szól, ha valami nem oké.
De már nem vagyok kiszolgáltatott. Meg tudom lepni magam ugyan különféle bűnökkel, de van okom örülni, mert bármikor az egész cuccot oda tudom vinni Istenhez, hogy nézze meg, ítélje meg, aztán ha rossznak látja szabadítson ki ebből a halálra való élettől! Sőt nem is kell messzire mennem, mert bennem lakik és szól, ha valami nem oké.
Tit 3:3 Mert régen mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irígységben élők, gyűlölségesek, egymást gyűlölők voltunk.esztelenek:ἀνόητος (anoétosz)
- nem értelmes, esztelen, nem gondolkodó, ostoba
engedetlenek:ἀπειθής (apeithész)
1) engedetlen, meggyőzhetetlen, makacs, csökönyös
2) nehezen kormányozható (hajó)
tévelygők: πλανάω (planaó)
1) eltévelyít, félrevezet, letérít
2) becsap
passzív alak:
3) bolyong, kóborol
4) eltéved, letéved; ingadozik
(kívánságok és gyönyörök) szolgái: δουλεύω (dúleuó)
1) rabszolgának lenni, rabszolgasorban van
2) szolgál
(kívánságok és gyönyörök) szolgái: δουλεύω (dúleuó)
1) rabszolgának lenni, rabszolgasorban van
2) szolgál
.... DE MÁR ELMÚLT...,
mert így folytatja: Tit 3:4-7 De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által, Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által; Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.
Ugyanerről szól itt Eichhorn bácsi.
Régente mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, kivánságoknak és különféle élvezeteknek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, gyűlöltek és egymást gyűlölők.
(Titus 3, 3)
Milyen mélyre süllyedt az ember, a legnemesebb teremtmény! Nem szép az a kép, amit az apostol megrajzol itt, de pontosan megfelel a valóságnak. Esztelen az ember, míg távol van Istentől. Nincs világossága az ő akarata felől. Földi dolgokban lehet okos, éleselméjű, erkölcsi értékelése és felfogása mégis eltompult abban a tekintetben, hogy mi a helyes Isten előtt. A bölcsesség kezdete az istenfélelem és ahol ez hiányzik, ott az ember a maga mértéke és elgondolásai alapján cselekszik. Nem azt kérdezi, mit kíván Isten, hanem hogy pillanatnyilag mi hasznos és előnyös. Isten irányítását sem érti. Mindenben csak véletlent lát és megkeseredik, elégedetlenkedik, ha valami nem úgy történik, amint elgondolta vagy ahogy szeretné. Mivel nincs önismerete, nem érti meg a szenvedés és a bűn között levő rejtett összefüggést. Az erkölcsi tudatlanság teljes elsötétedéshez vezethet. Az ember gondolkodása kificamodik, a gonoszt jónak tartja, a jót pedig rossznak. Mindaddig, míg az ember nem engedi magát Isten Igéje és akarata által irányítani, tévelyeg. Ha nem rendeli magát Jézus Krisztus, az egyetlen igazi vezető alá, félrevezetők kezébe kerül, akik hamisan irányítják.
„Kívánságoknak és különféle élvezeteknek rabjai voltunk." Aki a saját maga ura akar lenni, végül is a tisztátalan kívánságoknak és szenvedélyeknek a rabszolgája lesz. Akár akarja, akár nem, kénytelen az élvezeteknek, a kapzsiságnak és becsvágynak hódolni és mindig mélyebbre süllyed. - „Gonoszságban és irigységben élők." Mindenkit irigyel, akinek jobban megy a dolga, vagy akinek több van. - „Gyűlöltek voltunk" - mondja az apostol. Az önző és irigy ember nem éppen szeretetreméltó. Panaszkodik, hogy őt nem szereti senki, pedig ezen nincs mit csodálkoznia. Maga vágja el a szeretet szálait, bár később vágyakozik utána.
Ilyenek vagyunk mindnyájan, míg egy felülről jövő fordulat be nem következik. Míg Isten szeretetének napsugara át nem járja sötét és hideg lényünket. Ebben a sötétségben vagyunk még? Vagy elmondhatjuk az apostollal, hogy „régente" ilyen sötét és szomorú emberek voltunk?
mert így folytatja: Tit 3:4-7 De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által, Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által; Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.
Ugyanerről szól itt Eichhorn bácsi.
Szomorú, tönkrement kép
Régente mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, kivánságoknak és különféle élvezeteknek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, gyűlöltek és egymást gyűlölők.
(Titus 3, 3)
Milyen mélyre süllyedt az ember, a legnemesebb teremtmény! Nem szép az a kép, amit az apostol megrajzol itt, de pontosan megfelel a valóságnak. Esztelen az ember, míg távol van Istentől. Nincs világossága az ő akarata felől. Földi dolgokban lehet okos, éleselméjű, erkölcsi értékelése és felfogása mégis eltompult abban a tekintetben, hogy mi a helyes Isten előtt. A bölcsesség kezdete az istenfélelem és ahol ez hiányzik, ott az ember a maga mértéke és elgondolásai alapján cselekszik. Nem azt kérdezi, mit kíván Isten, hanem hogy pillanatnyilag mi hasznos és előnyös. Isten irányítását sem érti. Mindenben csak véletlent lát és megkeseredik, elégedetlenkedik, ha valami nem úgy történik, amint elgondolta vagy ahogy szeretné. Mivel nincs önismerete, nem érti meg a szenvedés és a bűn között levő rejtett összefüggést. Az erkölcsi tudatlanság teljes elsötétedéshez vezethet. Az ember gondolkodása kificamodik, a gonoszt jónak tartja, a jót pedig rossznak. Mindaddig, míg az ember nem engedi magát Isten Igéje és akarata által irányítani, tévelyeg. Ha nem rendeli magát Jézus Krisztus, az egyetlen igazi vezető alá, félrevezetők kezébe kerül, akik hamisan irányítják.
„Kívánságoknak és különféle élvezeteknek rabjai voltunk." Aki a saját maga ura akar lenni, végül is a tisztátalan kívánságoknak és szenvedélyeknek a rabszolgája lesz. Akár akarja, akár nem, kénytelen az élvezeteknek, a kapzsiságnak és becsvágynak hódolni és mindig mélyebbre süllyed. - „Gonoszságban és irigységben élők." Mindenkit irigyel, akinek jobban megy a dolga, vagy akinek több van. - „Gyűlöltek voltunk" - mondja az apostol. Az önző és irigy ember nem éppen szeretetreméltó. Panaszkodik, hogy őt nem szereti senki, pedig ezen nincs mit csodálkoznia. Maga vágja el a szeretet szálait, bár később vágyakozik utána.
Ilyenek vagyunk mindnyájan, míg egy felülről jövő fordulat be nem következik. Míg Isten szeretetének napsugara át nem járja sötét és hideg lényünket. Ebben a sötétségben vagyunk még? Vagy elmondhatjuk az apostollal, hogy „régente" ilyen sötét és szomorú emberek voltunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése