2015. július 22., szerda

Szeretet kontra embertelenség

 Lánykorom kedvenc írójától kölcsönöztem könyvet a könyvtárból, gondolván, hogy laza stílusa engem is kilazít.
 Meglepett, milyen nehezen olvasom az egykor mohón falt írónőt....
Mindenesetre - szemléltetve az elmúlt pár évet és a Dunán lefolyt vízmennyiséget, valamint a bennem lezajló változásokat, - párhuzamot húztam az egyik szösszenet és a 1. Korintusi levél 13. részében levő Szeretethimnusz között:
1Kor 13:7  Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (tudniillik a szeretet)
(...)
 A főszereplő Kristen egy rég látott barátjával találkozik és az illető - hihetetlen művészlélek  lévén - úgy jelenik meg egy csapat paparazzi előtt, mint egy csöves.
Kristen, mikor a odalép és átöleli, egy pillanat alatt hozza rendbe a ruházatát, a frizuráját, a rossz helyen kilógó ingcsücsköt, meg mindent, amit csak lehetett ott és akkor, az illetőn. Teszi mindezt csattogó fényképezőgépek és hírre éhező újságírók között.
Ennek a ,,látvány - rendbehozásnak" elengedhetetlen feltétele a szeretet.
Sajog a szívem, mert vágyom, hogy így tegyek, mikor
  • látom az alkalmatlan személyeket posztokon, ahová nem valók,
  • látom az eltompult lelkiismeretet fontos döntéseket hozó személyek között,
  • látom a felmarkolt pénzeket semmiért, vagy inkább láblógatásért...
  • az embertelenséget - bár lassan nem tudom, hogy az emberség pozitív fogalom lehet-e,
  • kontraszelekciót ezerrel...
Látom ezeket és elszomorodtam, elcsüggedtem
Mindenesetre sokat kerestem a képen szereplő igeverset, mert fél füllel hallottam a az egyik igehirdetésben és éreztem a belőle jövő bátorítást. Halványan élt bennem a mondanivalója, de valahogy nem találtam meg magát az Igét a Bibliában.
Örültem, mikor Győző bácsi felolvasta vasárnap:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése