,,..felneveli igazságosságotok gyümölcseit..."

2 Korintus 9,8 - 15 Hatalma van az Istennek arra, hogy mindenféle kegyelmet bőségben árasszon rátok, hogy mindenkor, mindenben teljes megelégedésben, minden jó munkára bőségben legyetek, amint írva van: "Szórt, adott a szegényeknek, igazságossága örökké megmarad." Ő pedig, aki maggal látja el a vetőt, és kenyeret nyújt, hogy ehessünk, a ti vetéseteket is meg fogja szaporítani, és felneveli igazságosságotok gyümölcseit, úgyhogy gazdagságotokból telni fog az egyszerű szív mindenféle jótéteményére, mely majd rajtunk keresztül az Isten iránt való hálát munkálja. 

Mert ennek a vállalkozásnak szolgálata nemcsak a szentek hiányait tölti be, hanem sokak hálájától megsokasítva ömlik Isten felé. Mert szolgálatotokon keresztül, mellyel arról tesztek próbát, hogy magatokat a Felkent örömüzenetének összhangzó lélekkel alávetitek, a ti egyszerűségetek, mely vagyonotokat velük és mindenkivel közössé teszi, arra indítja őket, hogy Istent dicsőítsék, amikor értetek könyörögve utánatok epekednek az Isten rátok kiárasztott kegyelmének láttára.
Hála legyen Istennek az ő kimondhatatlan ajándékáért. 



Isten jósága

,,...szempilláink vizet ömlesszenek!"

 Nem annyira kedvelem azokat az időket, mikor sok-sok félelmetes Igét olvasok, de mégis ezt élem.
Magam részéről szívesebben foglalkoznék azzal, hogy minden happy, minden tuti, csak az öröm látogat el hozzám, de Isten néha mást is mond.
A Lídia Konferencia egyik délután megbeszélt igéje volt a Jeremiás 9-ből a sírással kapcsolatos rész:

20 Asszonyok, halljátok meg, mit mond az Örökkévaló! Hallgassatok szavára, tanítsátok meg leányaitokat a siratásra, szomszédjaitokat a siratóénekre: 21„Jaj, ablakainkra szállt a halál, s bejött házainkba, hogy kipusztítsa gyermekeinket az utcákról, kiirtsa a fiatalokat a terekről!”

Másnap reggel - némi fáziskéséssel - esett le a tantusz, mikor is a Jelenések könyve 14. rész befejezését olvastam:

17 Ezután a mennyei templomból kijött egy újabb angyal, aki szintén éles sarlót tartott a kezében. 18 Az oltártól pedig előlépett egy másik angyal, akinek hatalma volt a tűz fölött, és nagy hangon ezt kiáltotta a sarlós angyalnak: „Fogd a sarlódat, és szüreteld le a Föld szőlőjét, mert már érettek a fürtök!” 19 Erre az angyal megsuhintotta sarlóját a Föld fölött, leszüretelte a Föld szőlőjét, és a szőlőfürtöket bedobta Isten haragjának hatalmas szőlőtaposó kádjába.20 A városon kívül taposták meg a szőlőt, amelyből annyi vér ömlött ki, hogy az áradat a lovak zablájáig ért, és 1600 stádium távolságban mindent elöntött.

Ettől aztán rájöttem mit is jelent, hogy ,,szempilláink vizet ömlesszenek!"
Ugyanis kiszámoltam, hogy ha eljön az ideje és lezárul ez a korszak - a kegyelem korszaka - , mennyi vér fog folyni.
300 km hosszan a kb. másfél méter mély folyam. Azok közül akiket szeretek sokan el fognak veszni, ha még akkorra nem adják oda az életüket Jézusnak.

Miért ne tétlenkedjünk?

 Viszonylag sok idő töltök reggelenként a kedvenc könyvem olvasásával, és időnként felmerül bennem, hogy normális dolog-e ez egyáltalán?
Aztán a minap is eszembe jutott az a dolog a tisztátalan szellemről, meg reggel beleolvastam Dávid és Saul történetébe és nem értem.
Sault egyszerűen valami gonosz szellem szállta meg és küzdött azért, hogy teljesen birtokba vegye őt és olyan indulatok uralkodtak benne, amik mindenáron Dávidra akartak támadni. (Itt olvashatod - 1 Sámuel 18-19.rész)
Ezt egyszerűen annyira nehezen értem meg, hogy az Isten által felkent király Saul, a szintén Isten által felkent Dávidra támadjon...
Most valahogy összekötöttem magamban a két történetet,

• amit Jézus mond a Máté 12. részében a tisztátalan szellemről,
• és amit az Ószövetségben olvasok Saulról.

Máté 12,43 „Amikor egy gonosz szellem kimegy az emberből, olyan helyeken kóborol, ahol nincs víz. Nyugalmat keres, de nem talál. 44 Akkor ezt mondja: »Visszamegyek a házamba, ahonnan kijöttem.« Tehát visszamegy, és azt üresen, kisöpörve, sőt feldíszítve találja. 45 Akkor elmegy, és maga mellé vesz hét másik szellemet, akik még nála is gonoszabbak, mind beleköltöznek abba az emberbe, és ott laknak. Így végül annak az állapota még rosszabb lesz, mint először volt. Bizony, így fog járni ez a gonosz nemzedék is!”

üresen:  σχολάζω  (szkholadzó)

1) ráér, szabad ideje / kapacitása van

2) nem foglalkozik, nincs igénybe véve, üres

Szóval az a TISZTÍTATLAN LÉLEK (nem véletlenül írtam el!!!) nyugalmat keres, de nem talál, ezért visszamegy az emberbe, mert üres tétlenségben találta a lelkét.
Ott talál nyugalmat.

Azért tisztítatlant írtam, mert a tisztátalan fordítása: ἀκάθαρτος  (akathartosz)

- szennyes, tisztát(a)lan, feslett

származása: (fosztóképző) + καθαίρω  (kathairó)- tisztogat, megtisztít; megmetsz, nyes  származéka

Ezért fontos, hogy ne legyen üres tétlenségben a lelkünk.
Jézus a Máté 12-ben ezt a dolgot kicsivel azután mondta el, miután a farizeusokat intette, hogy csak azt tudják mondani, ami a szívükből / belsejükből jön.

Megmenekültek

Amit ma ,,megérthetsz", ne halaszd holnapra!

Ijesztő gondolatokat olvasok az újszövetségben, mégpedig itt.
Lényegében ez az evangélium hirdetőinek ellenségéről szól, de szerintem - és Ő fogalmaz így - azokról is, akik hallották, de nem engedelmeskedtek, nem hallgattak Rá.

Praxisban

  Előfordul velem, hogy reggel felébredve mindenféle rossz gondolatok környékeznek meg és különféle kísértések, testi fájdalmak, tehetetlenségek gyötörnek. Aztán egy olyan kifejezés jut eszembe, amit előzőleg valamikor a Bibliában olvastam, és olyankor tudom, hogy ki kell keresnem, és el kell olvasnom az ide vonatkozó részt.

Pont!

Ma reggel azt olvastam, amikor Jézus arról beszél, hogy a tisztátalan szellem kimegy az emberből...,
Máté 12-t olvasva ezeket összegeztem:

• A farizeusok nehezményezték a kalásztépést, de Jézus rámutatott a szent kenyerek történetére, és mondta nekik: ,,Nagyobb van itt a templomnál (szent helynél)!"
• Kifogásolták, hogy szombaton gyógyít és Ő azt felelte: ,,Nagyobb van itt a szombatnál!"
• A süket és vak ember (és még sok másik) meggyógyításakor az emberek odavoltak, a farizeusok azt állították, hogy Belzebub (a démonok fejedelme) segítségével űzi ki a démonokat. Jézus rámutat, hogy ez hülyeség. Mert Ő Isten szellemének segítségével űzi ki az ördögi fejedelemséget. Ez pedig annyit jelent, hogy Isten királysága, királyi hatalma közel ment hozzájuk.  Plusz még nekem azt is jelenti, hogy nagyobb van itt mindenféle démonnál, de még azok fejedelménél is, mert Ő ki tudja űzni azokat is!
• Gyümölcséről meglátszik a fa milyensége. Mondanivalód alapján kiderül, hogy ártatlan vagy-e, vagy bűnös illetve hogy farizeus, vagy-e, vagy tanítvány! (Máté 12:37)
• A farizeusok jelet kérnek, de nem ad nekik, csak Jónás jelére utal (3 napra meghal, majd feltámad). De mondja, hogy nagyobb van itt Jónásnál, és nagyobb van itt Salamonnál. Pedig akik ezekre hallgattak fel fognak támadni, de a  farizeusok nem, mert nem hallgattak rá.
• Ezután következik az említett rész a tisztátalan szellemről, aki száraz helyeken jár, nyugalmat akar keresni, de nem találja, majd visszatér az emberbe és azt ,,üres tétlenségben (σχολάζω  (szkholadzó) ráér, szabad ideje / kapacitása van, nem foglalkozik, nincs igénybe véve, üres), tisztán és feldíszítve" találja, majd hetedmagával beköltözik. Nekem ez azt jelenti, hogy felcicomázott - külsőségre ügyelő, de tétlen lelkeket/szellemi lakhelyeket az ördög képes visszafoglalni.
• Végül mikor keresik őt a rokonok, azt válaszolja, hogy az ő igazi rokonai azok, akik az Ő Atyja akaratát TESZIK!!! Nagyon fontos ez Neki!

Ekkor azt mondtam magamban, mint Pál, hogy ,,Ó, én nyomorult ember, ki szabadít meg engem ennek a halálos testből!???"  (Róm 7:24 ) Kicsit később írja, hogy ,,Ha a test cselekedeteit ( πρα̑ξις  praxisz 1) cselekedet, tett, 2) haszon, eredmény) Szellem segítségével  halálra ítéljük / kiszolgáltatjuk a halálnak, életre kelünk (Róm 8:13).

Hát ez alapján a szó alapján adtam a ,,praxis" címet.

Praxis: gyakorlat, a valóság, a való élet, jártasság, tapasztalat, rendszeres működés, állandó ügyfelek köre, hivatás rendszeres gyakorlása.

Praxis, de nem mindegy, hogy a test praxisa, vagy a Szent Szellemé.

Meglepi

 Időnként képes vagyok kétségbeesni, ha olyasmit fedezek fel egyes emberek gondolkodásában, (beleértve szerény személyemet is) ami  begyöpösödöttségre vall.
Olyankor jó esetben imádkozom, de általában inkább

• dobok egy hátast,
• dühös leszek, 
• leragadok, 
• fortyogok magamban...

Az Igében ez "botránkozás" címszó alatt szerepel.
Aztán minap Isten megörvendeztetett egy jó kis meglátással, amit az Apostolok cselekedeteiben olvastam, ez pedig a túlzásairól híres Péter apostolról szólt, aki eddig a történetig emberek ezreit vezette Krisztushoz, mikor is ez alkalommal imádkozás közben elragadtatásba került. (hogy testben-é nem tudom...).

Az a lényeg, hogy egy csúszó-mászókkal, égi madarakkal, négylábúakkal teli edényből kellett volna neki falatoznia, ami is az égből ereszkedett le. 

Tudható, hogy Péter zsidó ember lévén nem ehet meg akármit, és  még Isten győzködését is többször visszautasította, pedig Isten folyamatosan mondta neki, hogy amit Ő tisztított meg, azt ne mondja tisztátalannak.

Ott tipródott ez a bölcs vezető, hogy mi akar ez lenni, mikor is újabb meglepetésben volt része, Kornéliusz (egyáltalán nem zsidó ember) munkatársai felkeresték, és Isten utasította, hogy minden kétkedés nélkül menjen velük.

A harmadik meglepetés az egész csapatnak szólt, akik Péterrel tartottak, mert meghallották, hogy a rögtönzött prédikáció után Kornéliusz egész háznépére leszállt Isten Szelleme...

Ez a kis eszmefuttatás nekem azt a megnyugtató választ hozta, hogy még sokat tapasztalt hívő emberek sem biztos, hogy mindig mindent tökéletesen látnak.

Másrészt én is mindig legyek készen arra, hogy Isten akár újat mutat nekem egy addig berögzült dologról....

Botrány

Nevelési módszerek Istentől

Jézus kiakadt?

Tőrbe ejtve

Facebook botrány

Különválasztás - istenfélemmel

 Negatív kijelentést is hordozhat egyikünkben-másikunkban ez a szó, mégis az elmúlt pár évben tanulgatom a jelentését, és próbálom helyén kezelni, vagyis ISTEN SZERINTI MÓDON. Ugyanis míg Isten tényleg kegyelmes és irgalmas, a bűnnel mégsem tud egyetérteni és eljön az idő, mikor mindennel el kell számolnunk, amit tettünk - és ez most nem csupán a napi jócselekedekről szól.

Tegnap olvastam egy kis szösszenetet a Facebookon és rossz érzésem lett tőle, nem tudtam az egészet hol helyezném el mondjuk azon a skálán, ami pozitív istenfélelmet hoz az emberekben -  ha hoz.

A sztori arról szólt, hogy 5 fiatalember viccelődött rajta, hogy kipróbálják van-e Isten. Vicces szerződést kötnek, hogy éven belül eltemetik őket és ez meg is történt szép sorban. Mindez a történet írója szerint azért történt így, mert Isten nem engedi, hogy csúfot űzzenek belőle...

Aztán reggel átnéztem a vasárnapi sulis anyagot, abban is Dániel könyve 4. és 5. részét.

Kérdem én kinek ne az istenfélelem jutna eszébe?

Aztán elkezdtem gondolkodni a azon, hogy Jézus beszél arról, hogy az Isten királysága hasonló  egy jó nagy halászhálóhoz, ami mindenféle fajt kifog, és azokat külön kell választani. Ahogy folytatja:

Máté 13:47-50  Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle fajtát összefogott; Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. És a tüzes kemencébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Majd megkérdezi a tanítványait: értettétek????  Mert erről is szólnia kell annak, aki jól magyarázza a Bibliát! - teszi hozzá a következő mondatban.

Na de mi is az a kiválasztás szó?

 ἀφορίζω  (aphoridzó)

1) elhatárol, elkülönít, megkülönböztet; kirekeszt

2) elkülönít, kijelöl, kiválaszt

És ezeken a helyeken szerepel: Máté 13:49   Máté 25:32   Luk 6:22   Apcs 13:2   Apcs 19:9   Róm 1:1   2Kor 6:17   Gal 1:15   Gal 2:12