Meggy magozó

Sokfelé járok az interneten, keresgélek tanításokat, amikből tanulhatok és - hála az Úrnak - van bőven belőlük.
Annak is örülök, hogy kaptam némi ismeretet is, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól.
Tulajdonképpen kiköpködöm a magot és úgy fogyasztom - ha fogyasztom, mert bizony van olyan ismert prédikátor, akitől nem bírok semmit hallgatni.
Ma reggel ezen tűnődtem:

1Kor 2,9-16  Ellenkezőleg - amint írva van - „amit szem nem látott, fül nem hallott; ami az ember szívébe fel nem ötlött: azt készítette el Isten az Őt szeretőknek". Nekünk mégis leleplezte a Szellemen át az Isten, mert a Szellem mindent fürkész, még az Isten mélységeit is. Mert ugyan melyik ember ismeri az ember dolgait, ha nem az ember szelleme, mely benne lakik? így az Isten dolgait sem ismeri senki, csak az Isten Szelleme. Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből [jövő] Szellemet, hogy ismerjük azt, amivel Isten kegyelme megajándékozott. Sőt, beszéljük is róla ezt, de nem az emberi tudomány bölcs szavaival, hanem Szellem tanította szavakkal, szellemi dolgokat szellemi dolgokkal vetve össze. Lelki ember azonban nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, mert azok ostobaságok neki; sőt, fel sem ismerheti őket, mert azok csak szellemileg vizsgálhatók ki! A szellemi ember mindent kivizsgál, ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik. Mert ugyan ki ismerte ki az Úr értelmét, hogy tanítója lehetne? Bennünk ellenben a Felkent értelme van!

Mégis - gondolkodtam - mennyi meglepetésben lesz részünk, mikor egyszer Isten elé állunk. Hiszen hányszor, de hányszor ítéltünk meg olyan dolgokat, amikhez lövésünk se volt....
Nem először tűnődök ezen.