"Kis" győzelem?

Egyik nap, nagyon megkínzott egy gondolat valakivel kapcsolatban, aki úgy véltem közel áll hozzám és mellőzött engem (sok más emberrel ellentétben). Úgy éreztem elszállt az életkedvem. 

Kérdeztem magamtól, hogy lehet ez? Kidobtuk a kukába az együtt töltött napokat, vagy csak nekem volt ez fontos? Mi van az együtt imádkozásokkal, a barátsággal, a küzdelmekkel, örömökkel, sírással, nevetéssel és nem utolsó sorban a szövetséggel?

Jöttek is a jobbnál jobb gondolatok, miszerint irány a kuka, dobd ki magad, nem vagy jó te semmire!

Ez is több nálad, az is jobb és csak képzelted a szövetséget. Na, nyomás a budiba, húzd le magad, de gyorsan!

Akkor egy érdekes fordulat következett be: ráálltam a kősziklára.

Na de félre a rébuszokkal, az történt, hogy ámbár mindezek a dolgok tényleg így voltak, ahogy leírtam, mégsem szomorkodtam tovább, mert eszembe jutott ez a rész a Bibliából:

Nyilvánvaló, hogy bűnös természetünkből ilyen dolgok származnak: paráznaság, erkölcstelenség, szexuális bűnök,

bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, civakodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, megosztottság,

irigykedés, részegeskedés, vad mulatozás és ezekhez hasonlók.  (Gal 5,19-24)

Na nem ilyen pontosan jutott ám eszembe, csak annyi, hogy féltékenység, meg önzés... És nem volt semmi hókusz-pókusz, ez az érzés nem zavart többet. 

Nem mondom, hogy most meg sem érintett a szomorúság szele, de nem kínoz többet.

És ha most felteszem a címben szereplő kérdést: "Kis" győzelem?

Meg is válaszolhatom, hogy "Egyáltalán nem!

Olyan békét, mint a folyó????

 Elképesztő mennyien jönnek ezzel az ,,Ismerd meg a spirituális lényed" izével mostanában. Meditálj, meg menjél le alfába, stb... Kész vagyok tőle.

Minap énekeltem ezt a dalt, amit a címben említettem és megkérdeztem magamtól, hogy ez igaz lenne?

Tényleg ilyen békét, meg szeretetet kaptam volna, és ha igen hol van általában?

És akkor eszembe jutott,

• Mikor a gyerekemet vitték az orrmandulaműtét kapcsán megállt szívvel futva - vissza a műtőbe és csak egy dolog jutott az eszembe: Uram, tiéd az élet, Te adtad és remélem nem történik meg...
• Vagy mikor sírok, mint a záporeső, mert összevesztem a férjemmel és olyan dolgokat vágtunk egymás fejéhez, amiket nem kellett volna és már rettenetesen bánom, de nem tudom visszaszívni. A gáztűzhelyet már úgy lesikáltam, hogy nem maradt bőr az ujjamon, utálom magam, és akkor egy csendes hang megszólalt: Ne örülj én ellenségem! Mert elestem ugyan, de felkelek! És ha még a sötétségben ülnék is az Úr az én világosságom!
• Vagy egyszer, mikor annyira meg voltam terhelődve, hogy semmi jót nem tudtam az emberekről gondolni és látni sem akartam többet őket és nem tudom mikor történt, de a szívemben egyszer csak szeretet és béke lett irántuk.
• Vagy akkor, mikor valaki annyira megbántott, hogy két órán keresztül csak sírtam a budiban, nem voltam képes semmire, csak annyit tudtam kinyögni: Uram, ha nem tőled van, múljon el! - és mintha elvágták volna.
• Vagy mikor apukám meghalt, olyan békességet éltem át, hogy attól féltem megbolondulhattam talán, és Isten megnyugtatott egy Igével: Az Isten országa nem evés, vagy ivás, hanem igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm.

Annyit tudnék még mesélni... Úgyhogy én már el is döntöttem, hogy én bizony nem is önismeretre hajtok. Inkább az élő Istent akarom megismerni, aki minden embert megteremtett.

Az önismeret úgy is mellékterméke lesz az ,,Ő-ismeretnek", és nem biztos, hogy annyira fel fogok vidulni tőle! :)

Zsid 2:3  Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel?

Első az Isten országa és igazsága, második az Én országa és igazsága

EZ A JÓ SORREND!

Annyi minden jutott eszembe ma reggel, hogy egyszerűen nem is értem hogy fog ez összeállni.

• A botránkozásról: Azt olvastam: Jaj a botránkozások miatt! És megkérdeztem magamban, hogy rajtam múlik? Valójában az  a része nem, hogy meglátom, de az a része igen, hogy mit kezdek vele. Meg kell szabadulnom tőle, mert ha nem sikerül, mehetek a gyehennára. Különös, hogy idáig azt hittem Isten küld oda, most pedig azt láttam meg, hogy inkább a körülmények, illetve a "megszabadulni képtelenségem". És azért asszociáltam a fürdőkádra, mert ebben az állapotunkban szoktuk a gyereket is kiönteni a fürdővízzel együtt. A lelkünk azt mondja ki vele! De a szellemünk, amit Istentől kaptunk  tudja mi az a pontosan körülhatárolt rész, amit le kell amputálnunk, ne fertőzze tovább a testünket.  Gyehenna: γέεννα  (geenna)  - Gé-Hinnom = "Hinnom völgye"- Hinnom völgye, völgy Jeruzsálemtől délre. A próféciák értelmében az örök gyötrelem helye lesz („gyehenna”). Pokol: ᾅδης  (hadész) Hádész = talán "láthatatlanul ítélő" - görög mitológiában az alvilág istene, illetve az alvilág. Bibliában az eltávozott, illetve a megváltás után az elkárhozott lelkek helye (Seól ill. pokol)
• Jn 6,26-27 „Bizony, bizony, azt mondom nektek - felelte nekik Jézus --, ti nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem mert a kenyerekből ettetek, és jóllaktatok.  Ne az elvesző kenyéren munkálkodjatok, hanem azon a kenyéren, mely örök életre megmarad, melyet az embernek Fia fog nektek adni, mert erre az Atya ütött pecsétet.”   ...Én meg kérdezem: Nem mindegy Neki, miért követem? És megint a válasz kérdés formájában, hogy test, lélek, vagy szellem vezet a követésében?
• Boldogok, akik nem tudnak kapkodni fűhöz-fához, szaladni a vargához - csak imádkozni. Mert a saját tehetetlenségük miatt egyből Istenhez mennek. Talán ezért lesznek az utolsókból az elsők...
• Ézs 43:1819  Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!  Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.

Ez is érdekelhet: Az ellenség levele

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

A gyümölcstermés titka

Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk. Aki énbennem marad, én pedig õbenne, az terem sok gyümölcsöt.
(Ján 15, 5)

Az Úr Jézus nem vallásalapító. Mûködése nem csupán a múltra korlátozódik, nemcsak az írott és szájhagyományon keresztül munkálkodik. Jézus nem csupán gondolatainkat termékenyíti meg, mint a nagy emberek szokták. Õ az "életünk élete, lelkünk lelke, ereje". Személyes kapcsolatba léphetünk vele. "Krisztusban" - mondja sokszor az Ige.
Ezt a bensõséges életközösséget a szõlõtõ és szõlõvesszõk példájában helyezi szívünkre az Úr Jézus. Szerves kapcsolatban vannak egymással, nekünk is így kell lennünk a Megváltóval. Amint hozzákapcsolódunk, átjár az Õ életereje. Maga Jézus viszi ezt véghez: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket." Keresi velünk a kapcsolatot. Szeretetével igyekszik megnyerni minket. Igéjén át adja ezt a könyörülõ szeretetet. Ha engedjük, hogy beszéljen velünk és magunkba fogadjuk szavát, akkor Õt magát fogadjuk be. Ha beszédei bennünk maradnak, Õ maga marad meg bennünk (Ján 15, 7). Szeretete tisztító, megszentelõ szeretet. Nem vet meg senkit, mégha undok mocsárból jön is elõ, de a tisztulás utáni vágynak ott kell lenni! Csak a megtisztulás alapján egyesülhetünk Jézussal. - Ekkor élet támad halott szívünkben, zöldell, virágzik és jön a gyümölcs. Tõle elválasztva lehetetlen gyümölcsöt teremni. Hiányzik az élet. Saját igyekezetünkkel sok mindent gyárthatunk, ami gyümölcshöz hasonló, de a mesterséges gyümölcs egészen más, mint a valódi. Ahol az Úr Jézus munkálkodhat, ott minden magától jön, kényszer nélkül és nem erõszakoltan. Ha savanyú ábrázattal tesszük a jót, az a savanyú vadszõlõhöz hasonlít, ami senkit nem üdít fel (Ézs 5, 2).
Az eredmény még nem jelent gyümölcsöt. Minden életnek van valamilyen eredménye; az egyik vagyont hagy hátra, amit fáradsággal, szorgalommal, talán becsületesen keresett meg. Ez is valami, de nem gyümölcs Jézus szerint. A másik tisztességre, megbecsülésre jut. Ez is ér valamit, de nem örökkévaló gyümölcs. Csak ami Isten elõtt is számít, ami Istent és embereket felüdít, az gyümölcs. Van, akinek szomorú az aratása: adósság a könnyelmû élet után, vagy kiélt, szétrombolt test, mert a kicsapongás aláásta egészségét, eltékozolta teste és lelke nemes erõit. Csak Jézusból fejlõdhet ki az az élet, amely majd Isten mérlegén megfelel.

Jézus pakol

Olyan furcsa ez a kifejezés Jézus nevéhez fűzve, de igaz.

Állítólag egy öt év körüli kislány válaszolta ezt, mikor megkérdezték tőle.
- Mit csinál a szívedben Jézus?

...Mikor helyet adsz a szívedben Jézusnak és megkéred legyen az életed ura, Ő pakolni fog és bizony rendet tesz.

Az enyémben is rendezkedik és ma ezt adta:

- Fektesd be amid van Isten királyságába és örülj neki - mert ma még van lehetőséged!

Ahogy reggel a Bibliámat olvastam sorba jöttek  az utolsó időkről szóló figyelmeztetések, és csodálkoztam, mennyire nem kegyelemközpontúak Jézusnak ezek a beszédei.

Mennyire nem az a hangsúlyos benne, hogy ne csinálj semmit, csak úszkálj a kegyelemben...

• Először is a "Tarts ki!" - felszólítás a Máté 24,13 - ban.
• Másodszor a Noé napjaihoz hasonlítja az időket, mikor is abszolút figyelmen kívül hagyták az Isten dolgait a 37. verstől.
• Hogy mennyire nem mindegy hogyan dolgozol, azt mutatja a 44. verstől.

Máté 24:44  Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. ... Máté 24:48  Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt...

Készen lenni:  ἕτοιμος  (hetoimosz)

1) kész, elkészített, kéznél lévő

2) kész, hajlandó, készséges, készenlétben lévő

• Negyedszer a tíz szűzről szóló példázat ébresztgetett a Máté 25-ből. Egyáltalán nem azt hangsúlyozza, hogy ne moccanj, majd csak lesz valahogy, hanem igenis arra szólít fel, hogy legyen olaj a lámpásodban!
• Aztán a tálentumok példázata a 14. verstől

A legutolsó dolog, amit hallani szeretnék (vagyis egyáltalán nem ezt akarom hallani), az az, hogy Máté 25:26  Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga...

• Végül a 31. verstől az utolsó ítéletről beszél.

Vidám kis szösszenetek, igaz?

A "keresztelő" napja

Még jól emlékszem, mikor Isten csodálatos ígérettel ajándékozott meg a gyermekeimről egy-két éve.

Megkaptam azt az ígéretet, amit Istenfélő szülőként a legkívánatosabbnak tartok:

Ézs 44:2-5  Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, aki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, akit elválasztottam!  Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál.  Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét említi.

Emlékszem ahogy melengette a szívem, sírva megköszöntem, majd rövid időn belül újra szíven talált ugyanez az Ige egy tesó szájából - mint aranymondás.

Voltak napok az elmúlt év végén és ez év elején, mikor semmi nem látszott igazolni ezt az ígéretet, de ma bizony "keresztelőre" megyünk, mert az egyik csemetém eldöntötte, hogy akarja.

Akarja ezt a pecsétet az életén.

A  "keresztelő" azért idézőjeles, mert míg mostanában így emlegetik, de eredeti formájában így szól: βαπτίζω  (baptidzó)

1) bemerít, alámerít, megkeresztel

2) rituális mosakodást végez

3) mediális alak: alámerítkezik, megkeresztelkedik

És mi ezt gyakoroljuk.

Mindenki döntse el maga, hogy melyik formája áll közelebb az isteni akarathoz az Ige alapján.

Örülök, mert nem mondtam neki és maga dönthette el. Nem is tűr meg semmiféle pressziót részemről.

De én immár továbbálmodom a helyzetet és reménykedem abban, hogy hamarosan nem csak vízbe, hanem Szent Szellembe és tűzbe is alá fog merítkezni.

Gondolatban összehasonlítom lélektelen szertartásokkal, amikre a szülők odacipelik a csemetéiket és az egész rokonságot - szerencsés esetben úgy, hogy nem csak rituálé az egész, hanem hitbeli cselekedet. De olyat is bőven látok, mikor nevetik a papot, meg az egész hajcihőt...

Az is igaz, hogy néhány éve nekem is csak a lelkemnek szólt volna.

Élő kövek és tevenyál

 Az elmúlt hetekben nyaralás, pihenés volt, meg sok családi program.

A gyerekekkel az Állatkertben is voltunk, ahol sikeresen lejártuk az összes lábunkat, megnéztünk minden állatot és megetettük őket. A zsiráf meg a teve nyála a könyökünkig csurgott. Lajhárt, kígyót és leguánt simogattunk, megéreztük a fejünk felett elrepülő uhu szárnycsapásainak szelét... csodálatos volt.

Sok új tapasztalattal gazdagodtunk.

Mindeközben, míg a szememmel láttam, a fülemmel hallottam, az ujjaimmal kitapogattam, az ételeket megkóstolgattam, az illatokat megszagoltam, stb. egy másik - felettébb furcsa érzékszervemmel - a szellememmel is éreztem. Hol jót, hol meg rosszat.

Ezt viszont még tanulnom kell, mert különbségek vannak.

Éreztem szomorúságot, örömöt, megnyugvást, nyugtalanságot és vágyakozást a nyugalom után.

Ezen gondolkodtam mostanság, hogy hogy is van ez, és találtam is néhány verset, ami erről szól.

Filem 1,7 Mert sok örömet és bátorítást leltem a te szeretetedben, mert a szentek lelkére megnyugtatólag hat a te [jelenléted,] testvérem. 

Filem 1:20  Bizony testvérem, én az Úrban hasznot akarok belőled húzni. A Felkentben csillapítsd le az én bensőmet. 

2Kor 7,13 Ez adja nekünk a bátorságot. Megbátorodásunkban örömünket még jobban növelte Titusz öröme, mert mindannyian felüdítettétek szellemét.  

1Kor 16,17-18 Örvendek Sztefanász, Fortunátusz és Achaikosz megérkezésének, mert a ti hiányotokat töltötték be.  Mert lecsillapították szellememet és a tiéteket [is]. Ismerjetek rá hát az ilyenekre!  

Ráismertem!  Miközben ezekre jutok igyekszem szétválogatni az emberi részt az istenitől, a szellemit a lelkitől, a földit a mennyeitől.

És mivel a mai Mai Igében a lábmosás volt a téma, visszaemlékezem Győző bácsi nem is olyan régen elhangzott tanítására erről. Miszerint azért kell megmosniuk a tanítványoknak egymás lábát, mert ezzel járnak ezen a földön...  

5Móz 29:2  És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, amit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:  A nagy kísértéseket, amelyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.  De nem adott az Úr néktek szívet, hogy [jól] értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.

Valaki mondja meg...!

 Néhány fogalmat egyszerűen helyére kell tennem a gondolkodásomban. 

Nagyon és többszörösen megrendült a hitem az egyháznak nevezett valamiben és a dolgok egyenlőre nem látszanak rendeződni.

A Krisztus Teste - mint tagot, engem is beleértve - olyan hiányosságokkal küszködik, amik fájdalmasak számomra és nem viszik előre.

Abszolút előttem van a Római levél 3, 10-18 vers, mert megéltem és mintha korbáccsal vernének, olyan érzés.  Mondhatná bárki, hogy én sem vagyok különb, egyetértek, de egyszerűen nem tudok napirendre térni.

Ezeken változtatni kell, persze csak azon, ami minket illet!

Lássuk elejétől:

• Elkezdtem pár hónapja fórumozni egy keresztény oldalon, és sikerült belefutnom az antiszemitizmustól az egymás pocskondiázásáig mindenbe. Lefikáztak olyan rendezvényeket, amik nekem szentnek tűntek. Mellesleg több ezren adták át az életüket. (Mivel a velük való kapcsolat ilyen szinten kavart fel lelkileg / szellemileg, felhagytam vele)
• Fájdalommal hallom, hogy vannak olyan keresztény gyülekezetek, akik a szellemi ajándékokat egyszerűen az Ördögtől jövőnek titulálják, így nem is engedik gyakorolni. Ha valaki mégis kapna belőlük, kizárással fenyegetik.
• A kommunikációban is van mit fejlődnünk, mert néhányan azt gondolják, ha valamit csipkelődésbe csomagolva adnak be a másiknak, akkor az illető észbe kap és sírva megtér.
• Pletyka terjed mindenfelé, amiket a gyerekeink hoznak-visznek. Sajnos otthon aputól és anyutól hallották.
• A bibliaórák nem ritkán azzal telnek, hogy egymásra várunk, és ha már együtt a csapat, nekiállunk technikai kérdésekről vitatkozni.
• A gyülekezeti táborban az alkalmak a tavalyihoz képest felére csökkentek, és megnyugtatásképpen közlik, hogy jövő évben még jobb lesz, mert ez az egy sem lesz.

Puff, az én biztosítékom már kiment. 

Lehet, hogy velem van a baj, de nem tudok ezekkel mit kezdeni.

A fiatalok között szinte nem találok imatársat, mert mi nem imádkozunk, ha gond van. Ez szigorúan magánügy! 

Mi motiválja az embereket mai napság?

• Dolgozz reggeltől estig, keresd magad halálra!
• Törődj magaddal!
• Nem mondják ki, de minden fontosabb, mint az Isten országa...

Egyáltalán jól gondolom én azt, hogy kell együtt imádkozni, közösségben lenni, vagy valamit félreértettem, és belemagyaráztam az egészbe?

Kitaláltam, aztán egy vallásos trutyiban tengettem eddig a szegényes életem?

Álmodtam csak a szabadulásaimat, gyógyulásaimat, vagy valóban megtörténtek?

De van maradék!

Az idősebb asszonyok között átélem, hogy hasonlóan gondolkodnak, mint én.
Ezenkívül van más gyülekezet, ahonnan kapok élő, bátorító tanításokat. (Aztán lehet ám, hogy ugyanabban a betegségben szenvedünk...)

Filem 1:4-7  Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban,  Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában,  Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által. Mert sok örömünk és vígasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik megvídámodtak te általad, atyámfia.

Ha már tegnap dagasztottam, akkor itt a sütnivaló...

Fűzöm a gondolataimat a tegnapihoz:
Megint eszembe jutott az, hogy a Jézus tanítványai mennyire csodálkoztak azon, hogy ki üdvözülhet, ha még egy olyan jófej srác sem, aki az örök élet titkát akarta kifürkészni. Állítása szerint az összes parancsolatot megtartotta gyermekkorától kezdve. Erre Jézus egy újabb - számára betarthatatlan - feladattal bízta meg. (Máté 19:16-26)
Aztán ezt olvastam reggel:

Ján 6:27  Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ad majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.

És mikor rákérdeztem, hogy ezt hogyan kell, ezt a választ kaptam:

Ján 3:14  És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, aképpen kell az ember Fiának felemeltetnie.
Ján 3:15  Hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Ján 3:16  Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Ján 3:17  Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.

Süssünk, süssünk valamit

 Mostanában elmúlt minden harci kedvem. Kutattam, kerestem mi volt az oka, de nem leltem. Igazából bármennyire éltem, sok szomorúság, reménytelenség volt bennem. Mégis úgy érzem, hogy nekem szükségem van arra, hogy teljes erőmmel nekifeszüljek az előttem álló dolgoknak.

Egyszerűen nem akarom azt a langyos vizes létet, amit magam körül látok!
Mint ahogy azt sem, hogy egyszerűen hamis istenismeretem legyen és ehhez igazodva éljem le az életem és ezeket a hamis elvárásokat közvetítsem az emberek felé!

Róm 3:10  Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.

Ma reggel viszont ez jutott eszembe:

Luk 13:20 -21 És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.

Nekem legfőbb célom az Isten országának a növekedése. A kovász, az kovász, a liszt meg liszt. Természeténél fogva olyan, amilyen. Én vagyok az asszony, aki arra hívatott, hogy a kovászt elkeverje a liszttel. És ennyi.
Punktum

Piszkozat

Nem egészen értem, mi az, amin most keresztülmegyek.
Volt az a bizonyos megszomorodás a hitetlenség és a nemnövekedés miatt.
Aztán a beszélgetés - bocsánatkérés a neheztelés miatt.
Most az, hogy arra gondoltam beszélgetéseket kell kezdeményezni, alkalmakat, amik Istenről szólnak.
Azért írtam fel, mert tudom, ha nem Isten vezetése ez, akkor elsikkad. De ha mégis, akkor ez örömöket növekedést fog hozni nem csak az én számomra.

1. szabály (nekem) - Ne borulj ki, ha rosszat látsz!
2. szabály (nekem) - Ima, hogy szelídséggel fogadjuk a beoltott Igét, ami képes arra, hogy megmentse a lelkünket!

Napireményből
Mai igéből