Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

A gyümölcstermés titka

Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk. Aki énbennem marad, én pedig õbenne, az terem sok gyümölcsöt.
(Ján 15, 5)

Az Úr Jézus nem vallásalapító. Mûködése nem csupán a múltra korlátozódik, nemcsak az írott és szájhagyományon keresztül munkálkodik. Jézus nem csupán gondolatainkat termékenyíti meg, mint a nagy emberek szokták. Õ az "életünk élete, lelkünk lelke, ereje". Személyes kapcsolatba léphetünk vele. "Krisztusban" - mondja sokszor az Ige.
Ezt a bensõséges életközösséget a szõlõtõ és szõlõvesszõk példájában helyezi szívünkre az Úr Jézus. Szerves kapcsolatban vannak egymással, nekünk is így kell lennünk a Megváltóval. Amint hozzákapcsolódunk, átjár az Õ életereje. Maga Jézus viszi ezt véghez: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket." Keresi velünk a kapcsolatot. Szeretetével igyekszik megnyerni minket. Igéjén át adja ezt a könyörülõ szeretetet. Ha engedjük, hogy beszéljen velünk és magunkba fogadjuk szavát, akkor Õt magát fogadjuk be. Ha beszédei bennünk maradnak, Õ maga marad meg bennünk (Ján 15, 7). Szeretete tisztító, megszentelõ szeretet. Nem vet meg senkit, mégha undok mocsárból jön is elõ, de a tisztulás utáni vágynak ott kell lenni! Csak a megtisztulás alapján egyesülhetünk Jézussal. - Ekkor élet támad halott szívünkben, zöldell, virágzik és jön a gyümölcs. Tõle elválasztva lehetetlen gyümölcsöt teremni. Hiányzik az élet. Saját igyekezetünkkel sok mindent gyárthatunk, ami gyümölcshöz hasonló, de a mesterséges gyümölcs egészen más, mint a valódi. Ahol az Úr Jézus munkálkodhat, ott minden magától jön, kényszer nélkül és nem erõszakoltan. Ha savanyú ábrázattal tesszük a jót, az a savanyú vadszõlõhöz hasonlít, ami senkit nem üdít fel (Ézs 5, 2).
Az eredmény még nem jelent gyümölcsöt. Minden életnek van valamilyen eredménye; az egyik vagyont hagy hátra, amit fáradsággal, szorgalommal, talán becsületesen keresett meg. Ez is valami, de nem gyümölcs Jézus szerint. A másik tisztességre, megbecsülésre jut. Ez is ér valamit, de nem örökkévaló gyümölcs. Csak ami Isten elõtt is számít, ami Istent és embereket felüdít, az gyümölcs. Van, akinek szomorú az aratása: adósság a könnyelmû élet után, vagy kiélt, szétrombolt test, mert a kicsapongás aláásta egészségét, eltékozolta teste és lelke nemes erõit. Csak Jézusból fejlõdhet ki az az élet, amely majd Isten mérlegén megfelel.