Summa summarum

A szombati kép folytatása vasárnap reggelre teljes képet adott - asszem.
Tehát ott voltak cölöpök gyanánt az ígéretek, amik segítenek száraz lábbal átkelni a tengeren, valamint az emberi hozzáállások, amik nehezítik az átkelést.
De mindezek mellett ott van az Isten beszéde, a Biblia, ami egyszerűen egy élő barátként áll mellettem mindenkor. Ha valamit rosszul csinálok tud figyelmeztetni, tanítani.
Ott van nekem Isten Szelleme, Aki szintén élő barátként mellettem van, tanácsol, eszembe juttat.
Eszembe juttatta a Róma 8-ból a 26-27 verset:

Hasonlóképpen, a Szent Szellem is segítségünkre siet abban, amiben gyengék vagyunk. Hiszen sokszor még azt sem tudjuk, hogy miért és hogyan imádkozzunk. A Szent Szellem azonban maga könyörög értünk, szavakkal ki sem fejezhető sóhajtásokkal. Isten ugyanis jól tudja, mi van a szívünkben, és azt is, mi a Szent Szellem szándéka. Mert ő Isten akarata szerint könyörög Isten népéért. (egyszerű fordítás)

Ehhez jött még egy ige: a 139. zsoltárból:

Zsolt 139:17-16 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája! Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok. (Károli)

És még egy földi kép: Ahogyan Joel Osteen pásztor az igehirdetése elején fogja a Bibliát, és megvallja:

,,Ez itt az én Bibliám! Mindaz, amit mond rólam igaz! Nem fogok hazamenni innen változás nélkül! Mindaz, amit mond rólam, meglesz nekem!"

Amikor mindezeket elmondtam a gyüliben vasárnap reggel kihagytam a legszenti-mentibb képet, amit megtettem reggel: Szorosan magamhoz öleltem Isten leírt beszédét, és sírtam. Mert átjárt az öröme, hogy itt van. Velem van. Hála ezerrel.

És gondolatban pörgő szoknyában, napsütésben forogtam, ahogy akkor szoktam, ha valami nagy öröm ér. Meg, mint mikor gyerekkoromban felkapott az apukám.