2011. december 29., csütörtök

Kegyelem-dugulás-elhárítás

 Hetek óta nem tudtam napirendre térni valami felett, amit nem fogok most részletezni. Sem azt, hogy kinek az irányába, sem azt, hogy miért.
Egy a lényeg: kegyelem-dugulásom lett. Én egy picit másképp neveztem, azt gondoltam depressziós vagyok. Este annyira fáradtnak éreztem magam, hogy csak a lefekvést vártam. Nem akartam senkit sem látni magam körül, csak aludni, aludni. Reggel általában 5 órakor szoktam óra nélkül felkelni. Mostanában visszafeküdtem, és tovább pihentem 7ig, 8ig - ahogyan időm és szabadságom engedte.
Megint egy tesó segített a kegyelemről szóló tanításával, hogy újra életre keljek. Elég volt egy mondata, hogy elgondolkodjak: Ingyen vettétek, ingyen adjátok! Meg aztán emlékeztetett kedvencemre Jónásra, ahogy duzzogott Isten ellen, hogy másokkal is irgalmas volt - még a barmokra is gondolt. Ahogy aztán elolvastam Jónás könyvét (az egész kb. két oldal, ajánlom mindenkinek :)), magamra ismertem. Ahogy ez az ürge megkapta a küldetését, aztán meg fogta magát, elment ellenkező irányba, és a miatta támadt viharban lefeküdt aludni a hajó gyomrában, és hót' nyugodtan horpasztott...
Hát amint így magamra ismertem, meggyógyultam. Elsírtam magam, hogy megint milyen voltam. Durva, hogy milyen önző lény is az ember - velem az élen.
Róm 8:6 Mert a testnek gondolata halál; a Lélek (Szellem) gondolata pedig élet és békesség.
Ez a néhány cikk is érdekelhet:
Bocsika

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése