Nem voltam bedugva

 Vissza kellett szaladnom egy kicsit régebbi írásomhoz, mert a szeretetem ismét alábbhagyott midőn egyik ismerősöm önmagát produkálta.
Naná, hogy az én harcias természetem is előjött.
Olyan jó, hogy ezek a dolgok felszínre jönnek, csak azon szoktam gondolkozni, hogy hogy van ez másoknál? Néhány tesómról el sem tudnám képzelni, hogy néha még ők is felemelik a hangjukat, dühösek lesznek és - Uram bocsá' - vitába bocsátkoznak.
Velem előfordul, de nem vagyok túl boldog utána, pláne, hogy sokszor megütöttem már a bokám.
Na mindegy biztató, hogy a salak a felszínre jön. Így könnyebb eltakarítani.  Csak a békességem lett oda, de visszanyerhető.
Egy biztos:

Zsolt 16:1-11  Dávid miktámja (bizonyságtétele); Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom. Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.  A szentekben, akik e földön vannak és a felségesekben, bennük van minden gyönyörűségem.  Megsokasodnak fájdalmaik, akik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres ital áldozatjukat és nem veszem nevöket ajkaimra.  Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.  Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.  Áldom az Urat, aki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.  Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.  Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.  Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.  Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

Nem vagy bedugva