2017. szeptember 14., csütörtök

Apa - új ének Neked


Ézsaiás 54, 10
 Ma hajnalban költöttem egy egyszerű éneket. Ha fennköltebben fogalmazhatok: Új éneket adott a számba, Istenünk dicséretét. (Zsolt 40, 3) Íme:
Köszönöm Apa, hogy bízhatok Benned!
Köszönöm Apa, hogy szeretsz!
Apa az én Mennyei Atyám, csak ebben a formában már nemigen használjuk ezt a szót.
(Tudjátok, Akihez imádkozunk, hogy Mi Atyánk...)
Lehet, hogy valaki számára ez furcsa, ahogy hitem alanyához szólok, de nekem akkora megkönnyebbülést jelentett, mintha hatalmas kövek zuhantak volna le a szívemről. Szerintem a szomszédok is hallották, biztos marhára örültek fél háromkor.
Apa az én Mennyei Apukám, a földi Apukám sajnos már régen meghalt. Beteg volt.
Nagyon hiányzik mostanában, és sokszor eszembe jut.
...
A bizalom nagyon fontos dolog.
Pár napja néhány barátomnak megrendült a bizalma bennem, pedig nem adtam okot rá. 
Nehéz volt tisztázni, de remélem túl vagyunk rajta. Nagyon rosszul esett.
Azon túl, hogy ez néha még a családban is előfordul, még az Istennel való kapcsolatunkban is megtörténhet. Pontosabban részünkről, mert Ő jól tudja előre a botlásaimat és szerintem nem lepődik meg túlzottan. Ezeket fontos megbeszélni! Annyi félreértés és homályos találgatás ütheti fel a fejét, hogy teljesen szét is tudja zúzni a kapcsolatokat.
Beszéljetek egymással!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése