2017. március 23., csütörtök

Egy régi dal

Bárányok vére folyt Egykor a szent helyen,
Ám elégséges egy sem volt, Hogy bűntől megmentsen.

Istennek Báránya, Te vagy az egyetlen,
Ki magad tetted oltárra, Hogy életem legyen.

Két kezem rád teszem, Ártatlan, szent Bárány,
Hogy legyen rajtad bűnterhem, S elvedd véred árán.

Bűntartozásomat Véred eltörli mind,
Ez nékem lelki békét ad, És rám kegyelmet hint.

Már jöhetek eléd Átoktól mentesen,
Üdvszerző véred erejét Örökké dicsérem!

...

A János 14 - et olvasva az fogalmazódott meg, hogy mivel a bűn elválaszt minket Istentől, csak Jézus bűn-eltörlő kegyelme miatt mehetünk az Atyához. Nem olyan módon, ahogy a világ adja, hanem ahogy az énekben is van: rátesszük a kezünket az ártatlan bárányra. Ezt a két verset írtam a képre is.
Ján 1:29 ... Íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!


1 megjegyzés: