2014. augusztus 30., szombat

Öröm - üzenet ..... (felfrissítve)


(Nem most írtam, csak frissítettem...)
 Órák óta a piacon kellene bóklásznom holmi gyümölcsök válogatása közepette, nem itt a klaviatúrát verni. Ehelyett olvasok, lapozok, kutatok a ,,Bimbliámban" - ahogyan Áron nevezte kiskorában a könyvet, amit szülei, nagyszülei előszeretettel lapozgatnak.

 Egyébként Paulette Boudet: Ez nem a Te harcod - című könyve vége felé tartok, mikor is Paulette igen hatékonyan leplezi le a mai emberek - köztük nem is feltétlenül őskövület keresztények - gondolkodását a Szentszellem felől. 
Feltesz egy kérdést, ami igencsak megrezgeti szívem húrjait: Örülsz-e mindig???
Keresem a ,,Nagy Könyvben" az örömről szóló idézeteket és találok is jó párat, köztük egy igen régit az Ézsaiás könyvéből:
Ézs 61:10-11 Örvendezve örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engem körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit. Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt.
És most örülök, sőt tényleg boldognak és megajándékozottnak találom magam. Minden okom meg is van rá, mert nem holmi hétköznapi módon adta nekem magát Isten. Teljesen és túlcsordulóan teletöltött - ENGEM, érted? ENGEM... - az Ő Szellemével, amitől igazán látom az Ő jó tervét az életemmel. Igaz, hogy ehhez el kellett fogadnom Tőle egy-két ajándékot is. Imádkozhatok pl nyelveken, úgy, hogy közben nem is értem, mit mondok. (egyenlőre, de azért jó lenne...)
Ez igen nagy győzelem különben az elmém felett, mert nem azt mondom, amit kiagyaltam, vagy épp a pszichém érez.
Nem kell a napi szívatásokkal foglalkoznom, sokkal jobb vár rám.
Ahogy egyszer hallottam, ettől aztán az lötyög ki a bögrémből, ami benne van. Megyek át a szobán, kezemben a teli bögre friss kávé és lötty, lötty, lötty...
Ezek az írások is így löttyentek a blogomra:

 Ezer éves dal jutott eszembe, - most mit csináljak, ha csípem a régi dalokat? 
Az "Üdvteli érzet, Jézus enyém" című dal enyhe leporolására gondoltam.
Hogy a bánatba' tudod ennek a mondanivalóját interpretálni egy mai fiatalnak?
Elsősorban, ha látja rajtam ezt az örömöt. Talán ez megindítja a fantáziáját afelé, hogy mi a csudától lehet nekem mai napság ilyen jó kedvem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése