Haláleset

2Kor 4:10-11 Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.

Mit is jelent hordozni Jézus halálát?

Valami olyasmit, hogy ahová csak megyek, magammal viszem. 

De, hát ki kíváncsi egy halottra?

Mindenki. Legalábbis mindenkinek szüksége van erre a halálesetre, csak sokan nem tudják.

Lássuk csak, kinek van szüksége az én halálomra?

Mindenkinek. 🙃 Azt írja, hogy mindig halálra adatok / adatunk Jézusért. 

Néha féltjük a kis tyúxarosat, pedig nem kár érte.

Ne ijedj meg, az esetek többségében nem valódi halálról van itt szó, hanem átvitt értelemben, és ez inkább a pszichém halála, a saját elképzeléseim halála, a saját okoskodásom halála.

A cél az az, hogy Jézus látható legyen a többi ember számára. Nemes cél, nem igaz? 

Az vóna...! (És már megint picsogok, mert tegnap a főnökasszonyom a szobatársammal megbeszélte, hogy milyen jó a természetem, és mennyire nem vagyok haragtartó, én meg pont azon imádkoztam napok óta, hogy a sok türelmetlenség, harag helyett bár Isten Szentlelkének a gyümölcseit tudnám produkálni. 😢)

Vannak VALÓDI mártírhalált halt emberek Krisztusért, de igazából a halál nem árthat annak, akinek örök élete van a mennyben.

A befejezés pedig biztató: 

Ezért a halál bennünk végzi a munkáját, az élet pedig bennetek. 2Kor4:12