#köszianyu

Megfejthetetlen talány amit érzek ez felett az abortusz-törvényes mizéria felett.

Értem én, a kicsi magzat élet, de vajon az az anya, amelyik ott áll kétségek között, hogy most akkor legyen, vagy ne, neki az lesz a megoldás, hogy betiltják? Aztán mehet keresni olyan utakat, ami nemhogy nem törvényes, még akár veszélyes is lehet.

Ó, de gonosz is az ember, aki más helyett akar döntéseket hozni!

Online tüntetés, mi?

Isten adott szabad akaratot. Azt gondolom Szentlélek kimondhatatlan fohászokat mond az emberekért, ehhez nem is kell nekem olyan okosnak lenni, hogy tudjam, hiszen leírta a Bibliában, kedvenc könyvemben. A Római levél 8. részében.

Mi pedig elvárjuk embertársainktól, hogy a mi meggyőződéseink alapján kénytelenek legyenek beszorítva lenni.

Jézus azt mondja, hogy aki nem veszi fel a keresztjét, és nem követ úgy engem, ahhoz nincs semmi köze. Vica és verza. Mi pedig felszögelnénk és keresztre feszítenénk másokat. 

Kérdem én, ez lenne az isteni akarat?

Szomorú vagyok. Pont, mint a Pride kapcsán.

Most 14-én pár gondolatot hozzáfűzök a bejegyzéshez.

Zsozsó vasárnapi beszéde megfeddett engem.

Természetesen Istennel egyetértek az élet szentségét tekintve. Mindazonáltal a módszert kifogásolom. 

Nem tartom konstruktív megoldásnak a tüntetéseket ezügyben.

Miért nem imádkozunk? Miért nem szervezzük meg, hogy segítsük azokat az anyákat, akik éppen elvesztek az úton? 

Nem emlékszem, hogy Jézus indulatokat szított.

Ő gyógyított. Mindig gyógyított.