Hétvégén anyukámnál voltam, és megkérdezte tőlem, hogy minek csinálok bármit, amit a gyüliben csinálok? Főleg, hogy egy nagyon necces szituációban találtam magam.
Látta, hogy bánkódom, szomorkodom valami miatt. Elvonta tőle a figyelmemet egy vita, ami nagyon bántott engem.
Ő még nem hisz, de bizonyos tekintetben jobban hisz, mint egyikünk másikunk. Annyit mondtam, hogy ez a hivatásom. A küldetésem. Akkor már érti. Ezt mondta.
Valamiképpen ma a Titusz 2, 11-14 megsimogatta a lelkem. Isten üdvözítő kegyelme serkent bennünket, hogy jól döntsünk, jól válaszoljunk a kihívásokra. És, ha valami mégsem sül el jól, ott az Isten üdvözítő kegyelme. Az igét lásd a képen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése