Lelkünk régen beteg, még ott, az édenben elvesztette a tökéletességét. Persze, hogy nehezen látunk Isten szemével... Viszont időnként valami beugrik egy-egy szóról, és eszünkbe juthat, hogy mi volt az alap elképzelés. Mint a címben: Csak szólj egy szót, és meggyógyul...
Nnnakérem:
Néha nekünk keresztényeknek csak a gyülekezet jut eszünkbe a szolgálatról, de most vegyük pl a családot! Hányféle módon tudok a családomban szolgálni? Korábban hallgattam a tálentumokról egy kis magyarázatot, és egyszerűen elindult bennem egy kérdés: vajon hogy gazdálkodok a rámbízottakkal? MINDEN ISTENÉ!!!
Tegyük fel Isten megbízott engem valamivel. Hogyan dolgozok az ügyön?
Már elfelejtettem azt, hogy mi volt az alapküldetés? Belefáradtam? Unom?
Hálás vagyok érte? Hálás vagyok úgy egyáltalán?
Fektetetek bele? Eleget fektetetek bele?
Vegyük pl a családot, és az ottani küldetésemet. Kitartok? Nem sprint ez, hanem maraton. Végig kitartok, vagy önmagam körül forgolódok?
Vehetjük a gyülekezetet is. Ott mi a küldetésem? Hű vagyok hozzá?
Aki a kicsin hű, a sokon is hűséges lesz.
Ne felejtsük el, minden Istené.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése