A világ legkövérebb embere

A testünk néha olyan dolgokat követel, ami nem válik a javára. 

Nemrég elgondolkodtatott a kérdés, hogy miért nem kapunk Istentől pozitív megerősítést bizonyos dolgokban?
Úgy értem teljesen egyértelmű, hogy melyik a jó út, de más vonz, más édesget...
Minap az jutott eszembe, hogy az ételek megítélésével kapcsolatban ugyan sokminden változik, de nagyjából tudjuk, hogy mi a hasznos, mi a junk-food, alias szemét-kaja. Mi a mérték.
Ezekben többé-kevésbé biztosak is vagyunk. Ha fogyózom tudom, hogy mit ildomos megennem, és mit nem annyira. Gyermekként kiszaladtam a kertbe, legeltem egy kis sóskát, uborkát, paradicsomot, fára másztam, ott csücsültem, olvastam, nem nagyon volt időm hülyeségekkel tölteni az időmet, pl, mint bemenni és enni. Ma valahogy másképp van ez...
A kép forrása egyébként az erdekesvilag.hu
No, és, hogy kicsit teologizéljek:
Felkaptam a fejem erre az igére, és volt itt pár szó, amit megosztanék.
Jak 1:13-15 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
Szóval:

• von, 
• édesget, 
• kívánság.

Mind megérne egy misét. Nézzük a szótárat!
Von: ἐξέλκω (exelkó)

- húz, von, maga után von

Édesget: δελεάζω (deleadzó) 

- csábít, csalogat, csapdába csal

Etimológia: a csalétekből 

Kívánság : ἡ ἐπιθυμία, -ας (hé epithümia, -asz) - vágy, kívánság, szenvedély

Ez utóbbi néhány előfordulása: Gal 5:16 Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
Gal 5:24 Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.