Véletlen?

 Jó, tudom, baromi lassan olvasok, de közben ezer más dolog is van, úgyhogy bocsi.
Folytatva tegnapiakat, inspirálódva Dutch Sheets által... Állítása szerint semmi sincs véletlen. Idézem:

Néha, mintha találomra próbálkoznánk, mintha véletlenül kellene belebotlanunk egy-egy helyzet megoldásába. (...) Valójában nem is véletlen történik ez, mert ami számunkra véletlen, a Segítőnk, Szentlélek számára nem az. (...) Ő éri el, hogy imáink a megfelelő személybe, vagy a megfelelő helybe botoljanak bele, a megfelelő módon, a megfelelő  időben, és előre mozdítsák Isten akaratát az élet minden területén. És ennek éppen így kell lennie!

Halleluja! Tehát akkor vsz sima ügy, hogy miért vesznek körül csupa egyforma esetek, széttört házasságok, zátonyra futott kapcsolatok, életközépúti válságok, megváltatlan életek, stb.
Példának hozza Jákob bételi randevúját. Az se volt véletlen. Bár lehet, hogy Bétel ott lett, ahol Jákob lehajtotta a fejét.

(1Mózes 28) 10 Jákób tehát útnak indult Beérsebából Hárán felé. 11 Mikor beesteledett, keresett egy helyet, ahol eltöltheti az éjszakát. Lefeküdt, a feje alá tett egy követ, és elaludt. 12 Ekkor álmot látott: egy hosszú lépcsőt, amely a földről egészen a mennybe vezetett. A lépcsőn Isten angyalai jártak föl és alá. 13 A lépcső mellett maga az Örökkévaló állt, és ezt mondta neki: „Én vagyok az Örökkévaló, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene. Neked és leszármazottjaidnak adom a földet, amelyen fekszel. 14 Leszármazottjaid olyan sokan lesznek, mint a homokszemek a földön, és elterjednek nyugatra, keletre, északra és délre. Meg fogom áldani a föld minden nemzetségét általad és leszármazottjaid által. 15 Lásd meg, én veled vagyok, megőrizlek, és gondodat viselem akárhová mész, és visszahozlak erre a földre. Soha el nem hagylak, és mindazt beteljesítem, amit neked mondtam!” 16-17 Mikor másnap reggel Jákób fölébredt, megijedt. Azt mondta magában: „Bizony, itt van az Örökkévaló, és én nem is tudtam! Milyen félelmetes ez a hely: Isten háza és a menny kapuja!” 18 Azután fogta azt a követ, amelyen aludt, felállította, majd olajat öntött rá. 19 Azt a helyet pedig elnevezte „Bételnek”, vagyis „Isten Házának”. A közelben volt egy város, amelyet régebben Lúznak neveztek.

20 Akkor Jákób fogadalmat tett: „Ha Isten velem lesz, és megőriz engem ezen az úton, gondoskodik ételemről és ruhámról, 21 hogy békességben térhessek vissza apám házához, akkor az Örökkévaló lesz az én Istenem! 22 Ez a kő pedig, amelyet emlékoszlopul fölállítottam, Isten Háza lesz. S ezen felül mindenből, amit nekem adsz, a tizedrészt neked adom.”