Ezt a gondolatot emeli ki nagyon:
„Az ördögnek akkora hatalma van, amekkorát adunk neki.”
Isten nem véletlen mond dolgokat. Lehetne azt gondolni, hogy áááh, majd azt én jobban tudom, de higgyetek nekem: NEM.
Mond ilyet az Örökkévaló, hogy ne adj helyet az Ördögnek!
Meg ilyet is, hogy:
 |
| Ezen már nagyon régen gondolkozom |
+ összevetem a saját lelkiállapotommal, szerintem értem, hogy "mit akar a költő mondani" .
Minap megsértett a férjem. Nem szépítem, betalált.
A harci helyzet az, hogy ennek a pszichológiája roppant egyszerű.
- Megsértenek,
- Megsértődünk,
- Morfondírozunk,
- Haragszunk,
- Rosszat kívánunk,
- Helyet adunk az Ördögnek,
- Elharapódzik az egész szarság.
Ehelyett Isten forgatókönyve egészen más. Ilyeneket lehet tenni, hogy ha megsértenek, (megdobnak kővel),
- legyünk kedvesek előzékenyek, (dobd vissza kenyérrel!)
- Bocsássunk meg!
- Adjuk neki Istennek az egészet!
- Bízzuk rá, öntsük ki előtte a bánatunkat!
Kérdésem :
Te hogy állsz ezzel?
Meddig hagytad elmenni az Ördögöt?
Megtámadtad már a saját családod?
Javaslom, hogy gyorsan vedd végig Isten tanácsait, míg módod van rá!
Szard le, hogy igazad van-e, és tégy meg mindent, hogy rendeződjön a dolog!
A szeretet nem rója fel a gonoszt.
A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése