2019. április 10., szerda

Oly korban éltem én e földön...

Pirit,
a bolondok aranya.
Érdekes a párhuzam. 
Hóseás könyve továbbra is szívszaggató. A 8. résznél tartok, ahol is pusztában kóborló vadszamárhoz hasonlítja Efraimot.
Mert az a kívánságai után siet. Azt mondja buzgón viszik az áldozatot bűneinkért, hogy aztán egy jót lakmározzanak.
Ez a vers jutott eszembe, hogy
Oly korban éltem én e földön,
Mikor az ember úgy elaljasult,
Önként, kéjjel ölt, nem csak parancsra.
Mondhatnánk hol vagyunk mi a gyiloktól? Jézus mondja, ha csak gondoltunk tá, megtettük...
Máté 7:24 Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát:
Máté 7:25 És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
Máté 7:26 És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát:
Máté 7:27 És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése