Mindent a helyére

1000 éves sztorik kerülnek elő a családban, csak mert nem került a helyére akkor és ott. A sok elhallgatás, dolgok lenyelése, mind-mind ahhoz vezet, hogy később botrányként kipattanjon. Nem beszélve arról a sok fájdalomról és haragról, amit a köztes időben okozott. Mindig mondom, hogy a szőnyeg alá seprés nem működik. Mit ad Isten, tegnap néhány engem mélyen érintő dolog derült ki. Olyasmi, amivel valaki évekkel ezelőtt engem pocskondiázott, lehúzott, nekem rosszat kívánt.
Mi tagadás, fájt. Ütés betalált, Fekszem a földön, persze csak jelképesen. Mondhatnám fasza!
De a helyére teszem. Nem szépítem, elmondom a mennyei apukámnak, és megbocsátok. Pár óra múlva így már nem fáj a bibi, nem haragszom.
Én se vagyok egy matyóhímzés, amúgy pedig csak a saját döntéseimért és szemétkedéseimért vagyok felelős. Csak a saját szeretetemet tudom szabályozni, néha azt is nehezen. No, és emlékeztetem magamat:
Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, nem viselkedik gorombán, nem a maga hasznát keresi, nem lesz indulatos, nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele, nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal. Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart.
És én képes vagyok ebből a szeretetből kapni és adni.
Joseph Prince: Hálaadás