Halál

 A családunkban nemrégen történt hirtelen halálesettel kapcsolatban jutottak eszembe a következőek:
Már apukám halála felett érzett békességem is kiborított. Nem gondoltam normálisnak, vártam a mérhetetlen gyászt és a szenvedést, de nem jött.
Eltelt több év és sokat gondolok Apura, de valahogy nyugodt vagyok vele kapcsolatban. Emlékszem, mikor a kórházban volt, folyamatosan látogattuk, de egyáltalán nem volt magánál. Vagy nem is tudom minek nevezzem azt az állapotot. Feküdt csukott szemmel, minimális visszajelzéseket adott felénk. Sokat olvastam neki a Bibliából, beszéltem Jézusról, magyaráztam, imádkoztam, dicséreteket énekeltem, rátettem a kezem és imádkoztam. Teljesen biztos voltam a felépülésében. Másnap reggelre meghalt, és nekem békességem volt.
Botrány. Mármint sok ember nézőpontjából, és persze nekem is természetellenesnek tűnt.
Most, mikor ismét szembenézek egy szerettem halálával, hasonlóan érzem magam.
Nem vagyok szociopata, sőt nagyon is empatikus ember vagyok - rengeteg érzelemmel. Mikor meghallottam, hogy a nagynéném beteg, rögtön sírva imádkoztam Istenhez. Ismeretlen nyelven felsírtam a bánatomat egészen mélyről, ennek ellenére elment. Ebből az apropóból eszembe jutott egy igevers:

1Kor 15:19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

Egyszerűbben:

Ha csak erre a földi életre nézve lenne reménységünk Krisztusban, akkor minden embernél szánalmasabbak lennénk!

Mert Isten gondoskodott arról, ami a földi élet nyűgje, fájdalma. Elvette a halál "fullánkját", a pokol diadalmát. Minden értelmet felülmúló békességet tud és akar adni nekünk.
Kedveseim, akik most gyászoltok: Ne higgyétek, hogy kőbe véstem és szabályként állítottam fel ezt a dolgot, csupán megosztottam a tapasztalataimat ebben a helyzetben, és dicsérem Istent ezért is.

Isten gyermeke vagyok.

Annak pedig, aki azt hiszi, hogy halálunk után még nem biztos, hogy hova kerülünk, egy igeverset mutatok:

Zsid 9,27 Ahogyan el van rendelve, hogy egyszer minden embernek meg kell halnia, azután pedig mindenki ítéletre (megkülönböztetés) kerül...

Ez nem fenyegetés, hanem tény. Ezzel kapcsolatban itt olvashatsz egy pár dolgot. 

Fel fogunk támadni!
12 Krisztusról azt hirdettük nektek, hogy feltámadt a halottak közül. Akkor hogyan mondhatják közületek néhányan, hogy a halottak sohasem támadnak fel? 13 Hiszen ha ez igaz lenne, akkor Krisztus sem támadt volna fel. 14 Ha pedig Krisztus valóban nem támadt volna fel, akkor nem lenne semmi értelme annak az üzenetnek sem, amelyet nektek hirdettünk. Sőt, akkor a ti hiteteknek sem lenne értelme!15 Ráadásul, Istennel kapcsolatban is hazudtunk volna. Miért? Mert azt mondtuk, hogy ő feltámasztotta Krisztust a halálból. Ha tehát igaz lenne, hogy a halottak nem támadnak fel, akkor mi is hazugok lennénk.
16 Mert ha a halottak tényleg nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. 17 Ha pedig Krisztus valóban nem támadt fel, akkor semmit sem ér a hitetek, és még mindig a bűneitekben éltek. 18 Ezen felül még azok a testvérek is végleg elvesztek volna, akik eddig a Krisztusban való hitben haltak meg. 19 Ha csak erre a földi életre nézve lenne reménységünk Krisztusban, akkor minden embernél szánalmasabbak lennénk!
20 Ámde Krisztus valóban feltámadt a halottak közül! Ő támadt fel legelőször azok közül, akik meghaltak. 21 A halál ugyanis annak következtében éri el az embereket, amit egyetlen ember tett. Hasonlóképpen a halálból való feltámadás is egyetlen emberen keresztül kezdődött el. 22 Mert ahogyan Ádám után minden ember meghal annak következtében, amit Ádám tett — ugyanúgy Krisztus által is minden ember fel fog támadni, annak következtében, amit Krisztus tett.23 Mindenki a maga idejében, előre megszabott sorrend szerint támad fel. Legelsőként Krisztus, azután majd Krisztus visszajövetelekor azok, akik hozzá tartoznak. 24 Azután következik a befejezés, amikor Krisztus minden uralkodót és fejedelmet megfoszt a hatalmától, és véget vet uralmuknak. Azután ő maga is átadja a királyságot az Atya-Istennek.
25 Mert Krisztusnak addig kell uralkodnia, amíg az Atya-Isten az összes ellenséget Krisztus uralma alá[a] nem kényszeríti. 26 A Halál lesz az utolsó ellenség, aki erre a sorsra jut. 27 Az Írás azt mondja: „Isten mindent az ő lába alá vetett”.[b] Amikor azt mondja, hogy „mindent a lába alá vetett”, ez természetesen azt jelenti, hogy az Atya-Isten kivételével, hiszen ezt az alávetést maga az Atya-Isten viszi véghez! 28 Amikor már minden és mindenki Krisztus uralma alatt lesz, akkor maga a Fiú is aláveti magát az Atya-Isten uralmának. Igen, az Atya mindent a Fiú uralma alá helyez. Végül pedig a Fiú is aláveti magát az Atyának — így azután az Atya-Isten tökéletesen uralkodni fog minden és mindenki felett.