2018. május 6., vasárnap

Kasztráció

 Két hete megnéztem a Száll a kakukk fészkére című darabot és azóta is foglalkoztat a téma, pontosabban túlmenve azon valami más, mégpedig a "szellemi kasztráció".
(Jegyet itt tudsz rá venni)
A történet egy elmegyógyintézetben játszódik, ahol csoportos foglalkozások keretein belül idézőjelesen gyógyítják a betegeket, míg végül teljesen az az érzésem támad, hogy talán az erőszakos gyógyítónak álcázott nővér bolond, és a többiek normálisak.
Ott hangzik el a főszereplő szájából a kijelentés, hogy a nővér kasztrálja a betegeket.

  • ráirányítja a figyelmüket a gyengeségeikre,
  • betegségben tartja őket,
  • manipulálja őket a frusztrációjukkal, stb.
Egészen addig fajult ez a frusztráció, míg az egyik beteg öngyilkos lett. Itt lett volna alkalma a nővérnek magába szállni, de ehelyett az amúgy nagyon is egészséges főszereplőt - McMurphyt is tönkretette.
...
Hallgattam egy tanítást Hol vannak a férfiak címmel és ott is hasonlóan megfogalmazódott ugyanez az üzenet számomra a túlzott emancipáció körül.
Aztán egy másikat itt, Keneth Hagintől.
Össze fog ez állni kérem.

A következtetésem első körben:
Annyira beteg világban élünk, ahol felcserélődnek a szerepek, nem tudjuk ki az irányító, ki az irányított, mi az alázat, stb.
Higgyétek el, nem ez volt az alapvető elképzelés.
A férfiak nem feltétlenül tudják mi a pontos feladatuk a családban, hogy tudniillik VEZESSENEK.
A nők nem a segítőtárs szerepét akarják játszani, hanem az önmegvalósító, vezetőjét. Addig fajul ez, míg a férjeiket szabályosan kasztrálják. 
A gyerekeik rossz példát látnak, felnő egy következő generáció beteg elképzelésekkel.
Kész az ördögi játszma.


Istenem segíts visszatérni az eredeti tervhez! Köszönöm Jézus, hogy a te követésed meghozza a szabadulást, a gyógyulást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése