Az úgy kezdődött, hogy Rick Warrent olvastam a Napiremény blogról. Volt egy sorozata, ami speciálisan a kísértésekről szólt, és nagyon keménynek éreztem az általa kiemelt igét, a Péld 14, 16-ot...
De lássuk csak:
A bölcs asszony[a] építi a családját,
az ostoba pedig saját kezével rombolja le.
Aki igazságosan él, tiszteli és féli az Örökkévalót,
de aki görbe utakon jár, Istent veti meg.
Az ostoba a beszéde miatt bajba kerül,
a bölcset pedig saját szavai mentik meg.
Ha nincsenek ökreid, hogy műveljék a földet,
üres a magtárad.
De bőséges termésre számíthatsz,
ha erős ökreid vannak.
A hűséges tanú mindig igazat mond,
de a hamis tanú hazudik.
A gúnyolódó hiába keresi a bölcsességet, nem találja,
az értelmes azonban örömest tanul.
Hagyd ott az öntelt ostobát,
hiszen semmit sem tanulhatsz tőle.
Az értelmesek bölcsessége abban van,
hogy tudják, hová mennek,
az ostobák bolondsága pedig abban,
hogy még magukat is becsapják.
Az ostobákat büntetéssel kell rávenni,
hogy engedelmeskedjenek a törvénynek,
de az igazságosak örömmel engedelmeskednek.
Bánatodat csak a saját szíved ismeri igazán,
és örömödben sem osztozhat idegen.
Az istentelen ember családja tönkremegy,
az igazaké pedig felvirágzik.
Van olyan út, amely helyesnek látszik,
végül mégis a halálba vezet.
Nevetés közben is fájhat a szíved,
és az öröm végén szomorúság várhat.
A romlott szívű ember megkapja tetteiért méltó büntetését,
a jó ember pedig jutalmát.
Az ostoba mindent elhisz, amit hall,
a bölcs pedig minden lépését jól meggondolja.
A bölcs óvatos, és elkerüli a bajt,
az ostoba pedig gátlástalan és elbizakodott.
A hirtelen haragú ostobán cselekszik,
aki pedig gonosz terveket szövöget, azt meggyűlölik.
Az ostobák bolondságot örökölnek,
az értelmeseket pedig tudással koronázzák meg.
Térdet hajt a gonosz a jó előtt,
meghajol az istentelen az igazak kapujában.
A szegény embert még a szomszédja is lenézi,
bezzeg a gazdagnak sok a barátja!
Aki megveti a másikat, vétkezik,
de áldott, aki segít a szegényeken.
Akik gonoszt terveznek, elszámítják magukat,
akik pedig jót, azok jóindulatra és hűségre számíthatnak.
A szorgalmas munka mindig hasznot hajt,
de aki csak a száját jártatja, elszegényedik.
A bölcsek koronája a gazdagság,
az öntelt ostobáké pedig saját butaságuk.
Az igaz tanú életet ment,
a hamis tanú pedig cserben hagy.
Akik tisztelik és félik az Örökkévalót,
teljes bizalommal vannak iránta,
s ez még a gyermekeiknek is menedéket jelent.
Az Örökkévalót tisztelni és félni — ez az élet forrása,
így kerülheted el a halál csapdáit.
A nép sokasága a király dicsősége,
de ha elfogy a nemzet, elbukik a király is.
Aki féken tartja haragját, az igazán értelmes,
aki pedig hirtelen haragú, nagyokat hibázik.
A békességes, nyugodt szív egészség a testednek,
de az indulatosság[b] még a csontjaidat is megrontja.
Aki a szegényt elnyomja, annak Teremtőjét bántja meg,
aki pedig segít a szegényeken, Istent tiszteli ezzel.
Saját gonoszsága miatt pusztul el a gonosz,
az igazakat pedig ártatlanságuk oltalmazza.
Az értelmes ember szívében nyugszik a bölcsesség,
amelynek az ostobák lelke hírét sem hallotta.
Az igazságosság felvirágoztatja a nemzetet,
az igazságtalanság pedig romlásba dönti.
A király jóindulattal van bölcs szolgája iránt,
de a haszontalant haragja sújtja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése