Nem hátrálunk meg!

Csia mindig meg tud lepni...

Zsidók 10:38-39 Az én igazságosom pedig élni fog a hit alapján, ha azonban meghátrál, nem ért vele egyet a lelkem. Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy megtarthassuk a lelkünket.

nem ért vele egyet: 

εὐδοκέω  (eudokeó)

1) helyesel, tetszéssel fogad, meg van elégedve vkivel / vmivel, örömét leli vkiben / vmiben

2) elhatároz, úgy dönt, előnyben részesít

meghátrálás: ὑποστολή (hüposztolé)
1) meghátrálás, visszavonulás
2) elhagyás
3) csökkentés, rövidítés

elveszni: ἀπώλεια  (apóleia)

1) tönkretétel, veszteség, pocsékolás

2) romlás, pusztulás, kárhozat

megtartás: περιποίησις  (peripoiészisz)

1) megtartás

2) szerzemény, tulajdonba vétel; tulajdon

...
És még valami Herceg Józsitól, különös tekintettel a Mt 10,8-ra:
Építő gondolatok Joseph Prince: Jézus örömét leli abban, ha Tőle merítesz

„Ő pedig azt mondta nekik: "Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok."” (János 4:32)

Amikor az emberek elvárásokat támasztanak veled szemben, vagy tőled várnak megoldásokat, akkor ez előbb-utóbb stresszhez, fáradsághoz és ingerültséghez vezethet.

Azonban, Jézussal nem ez a helyzet. Amikor az emberek Tőle merítettek, akkor Ő felfrissült és erőre kapott.

Végtére is Jézus Isten. Azzal fejezed ki Isten iránti tiszteletedet, ha mint ember állsz előtte és azáltal, hogy Tőle merítesz, hagyod, hogy Isten legyen. Aki azt mondta, nem „azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon” (Máté 20:28), szereti, ha megengeded neki, hogy szolgáljon feléd.

A Biblia azt mondja, hogy Jézus „az úttól elfáradva leült a forrásnál” Sikár városában. Egy bűnös szamáriai asszony érkezett a kúthoz, hogy vizet merítsen. Jézus szolgált felé, az asszony pedig az élő víz ígérete felett érzett örömmel a szívében távozott. Amikor a tanítványok, akik élelemért mentek visszatértek Jézushoz, felfrissülve, új erőre kapva találtak Mesterükre. Miközben azon tűnődtek, vajon ki adhatott Neki ennivalót, míg ők távol voltak, Jézus így válaszolt: „Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok” (János 4:1-42).

Amikor Jézustól merítesz és hagyod, hogy szolgáljon feléd, akkor az „eledel” számára, ami „felfrissíti” és „megerősíti”.

Azonban, részünkről alázatra van szükség, hogy engedjük Jézust felénk szolgálni. Szeretünk büszkélkedni azzal, hogy mi mindent teszünk az Úrnak. A saját vállalkozásunkat, saját családunkat, saját szolgálatunkat akarjuk építeni Neki. Ezek jó dolgok, de Jézus nélkül szellemi értelemben csődtömegek vagyunk. Valójában semmink sincs, amit az Úrnak adhatnánk. Arra van szükségünk, hogy először Tőle vegyünk, mert amikor szabadon fogadunk el Tőle, akkor szabadon tudunk adni is (Máté 10:8).

Kedves barátom, Jézus szolgálni akar feléd. Ne próbálj magadnak szolgálni. Ez büszkeség és önigazultság. Jézus napjaiban a farizeusok, akik úgy gondolták, hogy nincs szükségük Rá, mert tudnak gondoskodni magukról, képtelenek voltak Jézustól elfogadni. Hozd hát Elé a szükségeidet: „Uram, szükségem van rá, hogy Tőled merítsek. Eléd hozom a szükségeimet. Kérlek, szolgálj felém, és töltsd be a szükségeimet. Én nem tudom, de te meg tudod tenni. Köszönöm, Uram.”

Útravaló gondolat: Először fogadj el Jézustól, mielőtt másoknak adnál.