Felüdülve

 Jó vissza-visszatérve elolvasni egy szakaszt a Bibliából, mert minden alkalommal más kijelentést ad. Mindig, amire éppen szükségem van.
Persze bármit olvasunk belőle nyitott szívvel, képes felüdíteni.
Ma reggel megint ránéztem az 1 Kor 6-ra és a 14. vers ragadott meg, (lásd a képen), abból is a feltámadás szó.
Ehhez most hozzáteszem a július 11-i Spurgeont:

Soha el nem szakadni Istentől

"És aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" (Jn 11,26).

Igen Uram, hisszük, hogy nem lesz részünk az örök halálban. Lelkünk ugyan elszakad majd a hústestünktől, ez egyfajta halál lesz. Istentől azonban soha nem szakadunk el, mert ez az igazi halál lenne, a bűn büntetése a legrettenetesebb büntetés. Mi hisszük ezt, és biztosak vagyunk ebben, mert ugyan mi "választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban?" (Róm 8,39). Krisztus testének tagjai vagyunk; elveszíthetné Krisztus az Ő testének tagjait? Krisztus jegyesei vagyunk; felbontaná velünk a jegyességet az Úr? Ez lehetetlen. Bennünk van az Élet, amely nem szakítható el Istentől. A Szent Szellem lakozik bennünk, hogyan is halhatnánk meg? Maga Krisztus az életünk, nem halhatunk meg, hiszen Ő nem halhat meg még egyszer. Benne is meghaltunk a bűnnek, a halálbüntetés pedig nem hajtható végre kétszer! Most már élünk, és örökké élni fogunk. A megigazulás jutalma az örök élet, mi, akik megigazultunk Isten előtt, számíthatunk erre a legfőbb jutalomra.

Élünk már és hiszünk. Biztosak vagyunk abban, hogy örök élet és örvendezés vár ránk. Ezért teljes bátorsággal haladunk előre életutunkon, míg majd örökké együtt lehetünk Krisztussal, akiben hiszünk.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből