Mindig elcsodálkozom, ha egy régi zsoltárban a saját érzéseim fogalmazódnak meg, pedig nincs ebben olyan nagy titok, hiszen Istenhez - , az Örökkévalóhoz fűződő szerelmünket írja le.Eltelt uszkve 1000 év Jézus megszületéséig és további 2000 a mai napig, mégis hasonlóképpen érzünk, mint a Zsoltár írója - Dávid.
Ez testvérek közt is 3000 esztendő...
Mondjuk, azt sejtem, hogy Isten emberének nem a teológia vizsgák miatt csaptak össze a feje felett a hullámok.
☺
1 Örökkévaló, halld meg imádságomat!
Hallgasd meg kérésemet!
Válaszolj nekem igazságod és hűséged szerint!
2 Kérlek, ne perelj velem, szolgáddal,
hiszen veled szemben senkinek nem lehet igaza!
3 Ellenségem üldöz, összetör,
földre tipor, életemre tör,
sírgödör mélyére akar taszítani, a rég meghaltak közé.
4 Szellemem már fárad, reményét veszti,
szívem is dermedten hallgat.
5 Mégis eszembe jutnak tetteid, Örökkévaló,
elgondolom éveimet és kezed munkáit.
6 Feléd nyújtom kezeimet, szomjas lelkem utánad sóvárog, Örökkévaló,
ahogy a száraz föld esőért kiált!
Selah
7 Siess hozzám, Örökkévaló, segíts, már alig pislákol bennem a szellemem!
Ne fordulj el tőlem, mert hamarosan a halottakhoz leszek hasonló!
8 Hadd halljam minden reggel újra jóságodat, hiszen benned bízom!
Mutasd meg, melyik úton induljak el, mert hozzád emelem lelkemet!
9 Örökkévaló, hozzád menekülök védelemért, ments meg ellenségeimtől!
10 Taníts akaratod teljesítenem, te vagy Istenem!
Jó Szellemed vezéreljen engem egyenes úton!
11 Mentsd meg életem, Örökkévaló, saját magadért!
Igazságod szerint húzz ki a bajokból!
12 Mutasd meg, hogy szeretsz, és verd meg ellenségeimet!
Pusztítsd el, akik életemre törnek, mert szolgád vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése