Visszakerestem egy régi emléket, mert eszembe jutott, hogy hálát adjak Timiék gyerekéért.
Nehezen megtaláltam az írásban összegzett történetet, és most igen meghatott Isten jósága.
Akkor még nem állt össze a dolog, hogy hogyan tudna egy akkor még (tudtommal) nem létező gyermek mára ülni, - ahogyan legalábbis 1 éve az Úr gondolatban mutatta.
Hát úgy, hogy egy évesen örökbe fogadták. Most.
És tud ülni.
Dicsőség az Úrnak azért mert adta, és dicsőség, hogy előre megcsillantotta a reményt.
2+1
Empátia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése