▼
2015. augusztus 30., vasárnap
2015. augusztus 29., szombat
Inspirációk
Minap egy Müller Györgyről szóló könyv esett a kezembe és magam is meglepődtem, hogy a több mint egy évszázada elhunyt ember életének naplója milyen erővel inspirál.
Ma egy olyan Igével lepett meg az 1 Korintus 11-ből, amit én eddig tök máshogy értelmeztem. (A linkre kattintva elolvashatjuk #Károliasan# és egyszerűen - párhuzamban.)
Ezt a mondatot tehetem bármilyen szép keretbe, az élét nem veszi el, ami a saját életünk fölötti abszolút felelősségünkről szól a megtűrt bűneinkkel kapcsolatban.
Ma egy olyan Igével lepett meg az 1 Korintus 11-ből, amit én eddig tök máshogy értelmeztem. (A linkre kattintva elolvashatjuk #Károliasan# és egyszerűen - párhuzamban.)
"Mert ha mi ítélnénk magunkat, nem ítéltetnénk el."Ez így mást jelent:
Ha alaposan megvizsgálnánk magunkat, akkor nem kellene ítélet alá kerülnünk.Nekem eddig ez arról szólt, hogy nem vagyunk képesek magunkat jól megítélni, de most inkább arról szól, hogy felszólít engem, hogy nézzek magamba és igenis keményen bíráljam el a tetteimet, hogy ne Istennek kelljen megtennie helyettem.
Ezt a mondatot tehetem bármilyen szép keretbe, az élét nem veszi el, ami a saját életünk fölötti abszolút felelősségünkről szól a megtűrt bűneinkkel kapcsolatban.
2015. augusztus 27., csütörtök
2015. augusztus 25., kedd
Barát
Újfent visszatértem a János Evangéliumában a 15.részhez. Érdekes módon szombaton is azt olvastam, de most más meglepő tanulság volt benne.
Mindenképpen arra jutottam, hogy Jézus barátja akarok lenni! Azt mondja, hogy csak az lehet az, aki megtartja az Ő parancsait.
3 érdekes szó ebben a mondatban:
Mindenképpen arra jutottam, hogy Jézus barátja akarok lenni! Azt mondja, hogy csak az lehet az, aki megtartja az Ő parancsait.
Ján 15:14 Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek.Ez cseppet sem szokványos barátság. Itt a felek nem egyenrangú partnerek, mégis semmire sem vágyom jobban, mint erre a barátságra. Ebben a barátságban Isten elé tudom vinni az én mostani nagy kérdéseimet, kéréseimet.
3 érdekes szó ebben a mondatban:
- BARÁT: φίλος (philosz) - barát; társ; bizalmas
- CSELEKEDET: ποιέω (poieó) tesz, cselekszik; csinál, készít, létrehoz, alkot; terem; (termést) hoz; okoz, eredményez, kelt, szerez, biztosít; tesz vmivé; megvalósít; elkövet; szerez, szert tesz; cselekszik, tevékenykedik; tesz, helyez, visz
- PARANCS; ἐντέλλομαι (entellomai) - megparancsol, elrendel, meghagy
2015. augusztus 22., szombat
Elburjánzott szőlő
Van egy szőlőtőnk, és minden nap van alkalmam látni a rajta zajló változásokat.
Férjem rendületlenül metszi, de az újabb és és újabb ágak úgy nőnek, mint a bolondgomba.
Minap egy szakember látogatott el hozzánk és nagyon csodálkozott rajta, hogy miért nincs rendesen megnyesve a szőlő. Így nem fog szép és ízletes gyümölcsöt teremni, mert a fölösleges ágak elszívják a fürtöktől a tápanyagokat... (Itt kaphatsz szakemberektől gondozási tanácsokat.)
Most olvastam a reggeli Eichorn szösszenetet és továbbgondoltam, mert ez csak az Atya metszési munkálatairól szól, ellenben van egy másik igehely, ami arról szól, hogy mi magunk is meg kell tisztuljunk, ha látjuk a fölös ágakat.
Szoktuk énekelni, hogy ,,Akiben megvan ez a reménység, önmagát mind megtisztítja..." (Őrhelyemre állok)
...
Megyek szőlőt metszeni.
Férjem rendületlenül metszi, de az újabb és és újabb ágak úgy nőnek, mint a bolondgomba.
Minap egy szakember látogatott el hozzánk és nagyon csodálkozott rajta, hogy miért nincs rendesen megnyesve a szőlő. Így nem fog szép és ízletes gyümölcsöt teremni, mert a fölösleges ágak elszívják a fürtöktől a tápanyagokat... (Itt kaphatsz szakemberektől gondozási tanácsokat.)
Most olvastam a reggeli Eichorn szösszenetet és továbbgondoltam, mert ez csak az Atya metszési munkálatairól szól, ellenben van egy másik igehely, ami arról szól, hogy mi magunk is meg kell tisztuljunk, ha látjuk a fölös ágakat.
Szoktuk énekelni, hogy ,,Akiben megvan ez a reménység, önmagát mind megtisztítja..." (Őrhelyemre állok)
...
Megyek szőlőt metszeni.
2015. augusztus 19., szerda
Agó!
Mi sem egyszerűbb!
- Volt az első reakcióm a ma reggeli Eichorn olvastán.
Aszongya: Feltétlenül szükségesnek mondja itt az apostol, hogy a test cselekedeteit a Lélekkel / Szent Szellemmel megöldököljük.
Ezt már olyan sokszor olvastam, hallottam, vagy mondtam, gyakorlatba ültetni viszont jóval macerásabb.
Elolvasva az egész Róma 8-at, gondoltam belenézek a görögbe, mi is az az irányít a 14. versben:
ἄγω (agó)
1) vezet, irányít, kormányoz
2) magával visz, elvisz
3) elvezet; elővezet (letartóztatottat)
4) (időt) eltölt
5) megy, halad
Aztán, ahogy elnéztem a többi helyen, ahol ez a szó szerepel, olyan a szövegkörnyezet, ahol az illetővel valósággal megtörténnek dolgok. Nem függ az akaratától semmi, vagy ha függene, akkor is felülírja valami erősebb. Többnyire ,,visz, hoz"-nak fordítja Károli.
Akkor ezt én akarom! Hogy vezessen, vigyen, hozzon engem!
Róma 8:5 Akik a régi természetük szerint élnek, azok egyre csak arra törekszenek, amit ez a természet kíván. Akik azonban a Szent Szellem szerint élnek, azok arra törekednek és azzal foglalkoznak, amit a Szent Szellem kíván. 6 Régi természetünk igyekezete végül is a halálhoz vezet. A Szent Szellem azonban mindig az életre és a békességre törekszik. 7 Régi természetünk igyekezete tehát ellentétes Isten törekvésével, mivel az a természet nem akar, de nem is tud engedelmeskedni Isten törvényének. 8 Ezért akik a régi emberi természetük uralma alatt élnek, azok nem képesek Isten tetszésére élni.
9 Ti azonban már nem a régi természet irányítása alatt éltek, hanem a Szent Szellem uralma alatt. De csak akkor, ha valóban bennetek él Isten Szelleme, mert ha nem, akkor nem is tartoztok Krisztushoz. 10 Ha viszont Krisztus valóban bennetek él, akkor a testetek ugyan halandó a bűn miatt, a szellem azonban él, mivel Isten befogadott bennünket! 11 Ha pedig annak Szelleme, aki feltámasztotta Jézust a halálból, bennetek lakik, akkor a ti halandó testeteket is fel fogja támasztani a bennetek lakó Szent Szellem segítségével.
12 Így tehát, testvéreim, nem vagyunk a régi természetünk uralma alatt. Nem szükségszerű, hogy annak a kívánságai szerint éljünk. 13 Ha ugyanis a régi természet szerint éltek, meg fogtok halni. Ha viszont a Szent Szellem segítségével könyörtelenül lemetszitek a régi természet dolgait, akkor fogtok igazán élni.
14 Mert azok az Isten fiai, akiket Isten Szelleme irányít. 15 Hiszen a Szent Szellem, akit befogadtatok, nem tesz újra félelemmel megkötözött rabszolgává benneteket. Ellenkezőleg! Isten fiaivá tesz, és az ő segítségével így kiálthatunk Istenhez: „Abba!”[b] 16 Maga a Szent Szellem a mi szellemünkkel együtt megerősíti, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig valóban azok vagyunk, akkor az örökösei is. Igen, Isten örökösei és Krisztusnak örököstársai vagyunk — de csak akkor, ha együtt is szenvedünk Krisztussal. Akkor pedig vele együtt veszünk részt a dicsőségben is.
2015. augusztus 17., hétfő
Tardis
Két jófej lányomnak köszönhetően elég jól tájékozott vagyok az aktuális filmekről / sorozatokról.
A ,,Ki vagy Doki" őrület éppen lecsengett már nálunk egy ideje, ma nekem mégis az jutott eszembe, hogy Isten Országa kicsit olyan, mint a Tardis.
BENT NAGYOBB, MINT KINT.
...Kivéve a science fiction-t, mer' hogy nem kitaláció. :)
Nyilván nem mindenben hasonlít, de a benne rejlő lehetőségek és lehetetlenségek tekintetében mégis.
:)
Az Angliában jól ismert sorozat szereplői általános ismertséget és elismertséget élveznek. Így van ez a Tardissal - a Doki különleges űrhajójával is. Ezért, ha ezt az eszmefuttatást ott olvasnák, mindenki tudná miről beszélek. A csöppnyi fülkében számos ember elfér, emellett belül legalább egy tágas szobányi a mérete...
És hogy miért jött ez a hasonlat? Mert Dani tegnapi prédikációja alapján belenéztem a János 3-ban Jézus Nikodémussal való beszélgetésébe.
Ez is érdekelhet: El a követ, Jézus él
A ,,Ki vagy Doki" őrület éppen lecsengett már nálunk egy ideje, ma nekem mégis az jutott eszembe, hogy Isten Országa kicsit olyan, mint a Tardis.
BENT NAGYOBB, MINT KINT.
...Kivéve a science fiction-t, mer' hogy nem kitaláció. :)
Nyilván nem mindenben hasonlít, de a benne rejlő lehetőségek és lehetetlenségek tekintetében mégis.
:)
Az Angliában jól ismert sorozat szereplői általános ismertséget és elismertséget élveznek. Így van ez a Tardissal - a Doki különleges űrhajójával is. Ezért, ha ezt az eszmefuttatást ott olvasnák, mindenki tudná miről beszélek. A csöppnyi fülkében számos ember elfér, emellett belül legalább egy tágas szobányi a mérete...
És hogy miért jött ez a hasonlat? Mert Dani tegnapi prédikációja alapján belenéztem a János 3-ban Jézus Nikodémussal való beszélgetésébe.
Ez is érdekelhet: El a követ, Jézus él
2015. augusztus 15., szombat
A kockázatról
Érdekes válasz a kétségeimre.
Én magam nem szeretem a kockázatot, (annál jobban a biztonságot,) ám ha lemondok a kockázatról, lemondhatok a növekedésről is.
Én magam nem szeretem a kockázatot, (annál jobban a biztonságot,) ám ha lemondok a kockázatról, lemondhatok a növekedésről is.
El a követ, Jézus él!
Tegnap este hat óra előtt pár perccel én voltam a harmadik, aki megérkezett a Bárkába, és azt hittem összesen ennyien leszünk. Nem szomorodtam el, mert már régen megértettem, hogy nem ez fogja befolyásolni azt, hogy Isten is ott legyen. Végül szépen megszaporodtunk 14-re.... Asszem, de hát ki számolja? :)
Ezt a pár verset olvastuk:
Ma reggel, mikor szorongva keltem fel - ismerve a saját határaimat, és a rám váró kőkeménynek ígérkező hosszú időszakot - újragondoltam ezt a pár verset, különös tekintettel a zsoltárokkal, himnuszokkal való bátorításra.
Elolvastam bele-belekapva a Róma 5-8-ig tartó részeibe és ez megvigasztalt.
Biztos nem véletlen, hogy közben a régi őskövület ének jutott eszembe, ami aztán jól megríkatott, mert pontosan arról a kettősségről szól, ami bennem most annyira mélyen és megrázóan dúl.
Ezt a pár verset olvastuk:
Efézus 5:18 - 20 Többé már ne részegeskedjetek, mert az megvadít, és bolondságra vezet! Ellenkezőleg, inkább a Szent Szellem töltsön be újra meg újra benneteket! Zsoltárokkal, himnuszokkal és a Szent Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást! Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új éneket! Urunk, Jézus Krisztus nevében adjatok hálát mindig, mindenért Istennek, az Atyának!(Mielőtt bárki félreértené, nincs gond a szeszes-ital mértékkel való fogyasztásával...)
Ma reggel, mikor szorongva keltem fel - ismerve a saját határaimat, és a rám váró kőkeménynek ígérkező hosszú időszakot - újragondoltam ezt a pár verset, különös tekintettel a zsoltárokkal, himnuszokkal való bátorításra.
Elolvastam bele-belekapva a Róma 5-8-ig tartó részeibe és ez megvigasztalt.
Biztos nem véletlen, hogy közben a régi őskövület ének jutott eszembe, ami aztán jól megríkatott, mert pontosan arról a kettősségről szól, ami bennem most annyira mélyen és megrázóan dúl.
Fekszik a sírkő alatt Jézus, Megváltóm!
Föltámadási nap, óh jöjj elő!
Refrén: El a követ! Jézus él!
A halálból ím az Úr fölkél!
Jézus él! Az éj Őt vissza nem tartá,
Mert Ő a halál hatalmát megrontá!
Jézus él! Jézus él!
Halleluja, Jézus él!
A sírt megpecsétlék, Jézus, Megváltóm!
A követ őrizték, Jézus, Uram!
Refrén...
A halált legyőzte Jézus, Megváltóm!
Hatalmát megtörte Jézus, Uram.
Refrén...
Diadal, diadal! Jézus Megváltóm!
Zengjük nagy hálával, Jézus Uram!
Refrén...
2015. augusztus 13., csütörtök
Nincs gát?
Nemrég , midőn az egész délutánt végigtévéztem, kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy megtehetem.
Külső gát nincsen, csak én vagyok, meg a tudásom arra vonatkozóan, hogy van ami nem tesz jót se nekem-, se a környezetemnek.
Meg még Isten beszéde, amit ha elhiszek, segít nekem, hogy ne lustálkodjak, ne legyek falánk, vagy ne legyek bántó. És mennyi mindennel ellentmond, ami nekem kényelmes és kielégíti a ,,szükségleteimet".
- A kedvenc sorozatomból megnézni még egy-két részt? Miért ne. Bármi fent van a neten és támogatja az időrabló elfoglaltságot.
- Megenni még egy adagot a kedvenc ételemből? Miért ne, Van a hűtőben belőle.
- Beolvasni a kolléganőmnek? Miért ne. Nehogy már hülyének nézzen!
- ...
Ilyenkor azt szeretném, ha valaki megakadályozna ebben, de senki sem kapcsolja ki a tévét, vagy a számítógépet. Senki nem zárja kulcsra a hűtőszekrény ajtaját, vagy fogja be a számat, pedig szükségem lenne rá.
(Mellesleg lehet, hogy lefejelném érte... :) )
Külső gát nincsen, csak én vagyok, meg a tudásom arra vonatkozóan, hogy van ami nem tesz jót se nekem-, se a környezetemnek.
Meg még Isten beszéde, amit ha elhiszek, segít nekem, hogy ne lustálkodjak, ne legyek falánk, vagy ne legyek bántó. És mennyi mindennel ellentmond, ami nekem kényelmes és kielégíti a ,,szükségleteimet".
Péld 6:6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útjait, és légy bölcs!
1 Kor 6:12 „Semmi sem tilos a számomra” — írtátok a leveletekben. Erre azt válaszolom: igen, de nem minden válik a javatokra! Még ha igaz is, hogy semmi sem tilos, azt azonban nem hagyhatom, hogy bármi is a szolgájává tegyen!
Márk 11:25-26 És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
2015. augusztus 9., vasárnap
Az időzítésről
Köszönöm! :) |
Néhány dologra azt gondolom, hogy nekem ez túl korai-, másokról azt, hogy elkésett az életemben.
Voltaképpen hót' mindegy mit gondolok ezekről, Isten tökéletesen kézben tart mindent.
Sára igencsak élemedett korban volt, mikor Izsák megszületett.
Na ennyit az isteni időzítésről...
:)
Pénteki szösszenet
2015. augusztus 6., csütörtök
G544
Van, hogy felkapom egy-egy szóra a fejem és utánajárok.
Így történt ez napokkal ezelőtt a G544-gyel is, akkor kerestem rá az androidos Bibliafelfedező programban.
G544 ἀπειθέω (apeitheó) - 1) nem hisz; 2) nem engedelmeskedik; nem teljesíti kötelezettségét
származása: G545 ἀπειθής (apeithész)
1) engedetlen, meggyőzhetetlen, makacs, csökönyös
2) nehezen kormányozható (hajó)
Ekkor néztem rá ez alapján az 1 Péter 2-re, ahol a 7. és 8. versben is szerepel.:
Így történt ez napokkal ezelőtt a G544-gyel is, akkor kerestem rá az androidos Bibliafelfedező programban.
G544 ἀπειθέω (apeitheó) - 1) nem hisz; 2) nem engedelmeskedik; nem teljesíti kötelezettségét
származása: G545 ἀπειθής (apeithész)
1) engedetlen, meggyőzhetetlen, makacs, csökönyös
2) nehezen kormányozható (hajó)
Ekkor néztem rá ez alapján az 1 Péter 2-re, ahol a 7. és 8. versben is szerepel.:
A sarokkő és az élő kövek
2 Most azért takarítsatok ki a lelketekből minden gonoszságot és képmutatást! Ne hazudjatok, ne csapjatok be senkit, ne irigykedjetek, és ne mondjatok rosszat senkiről! 2 Olyanok vagytok, mint az újszülött csecsemők, tehát kívánjátok a tiszta szellemi „tejet”, vagyis Isten beszédét, amelynek segítségével felnövekedhettek egészen az üdvösség teljességéig. 3 Hiszen már megtapasztaltátok az Úr jóságát![a]
4 Az Úr Jézus az „Élő Kő”,[b] akit az emberek visszautasítottak. Isten számára azonban nagyon értékes, mert őt választotta ki. Ezért jöjjetek Jézushoz!5 Hiszen ti is olyanok vagytok, mint az élő kövek, akikből a szellemi templom[c]épül fel. Ebben a templomban ti vagytok a szent papok, akik a szellemi áldozatokat viszik Istennek. Ezeket Isten azért fogadja szívesen, mert Jézus Krisztus által hozzátok elé. 6 Az Írás azt mondja:
„Nézzétek, én választottam ki egy drága sarokkövet,
és leteszem Sionban!
Aki benne bízik, nem csalódik soha.”[d]
7 Ez a kő, vagyis Jézus értékes kincs a számotokra, akik hisztek benne. De a hitetlenekre ez vonatkozik:
„Az a kő lett az épület sarokköve,
amelyet az építők félredobtak.”[e]
8 Igen, a hitetleneknek Jézus
„az a kő, amelyben az emberek megbotlanak,
és a szikla, amely miatt elesnek.”[f]
Mivel nem akarnak engedelmeskedni Isten beszédének, kikerülhetetlenül megbotlanak benne és elesnek.
9 Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága és szent nemzet. Olyan nép, amely csak Isten tulajdona. Azért választott ki benneteket, hogy mindenkinek hirdessétek Isten nagy tetteit, és nyilvánvalóvá tegyétek az ő kiválóságát. Mert ő hívott ki bennünket a sötétségből a világosság csodálatos birodalmába, ahol ő maga is lakik.
10 Ti a múltban nem tartoztatok Istenhez,
most azonban Isten népévé lettetek.
Régen nem ismertétek Isten kegyelmét,[g]
most pedig a kegyelmébe fogadott benneteket.
Csak átutazóban vagytok a Földön
11 Szeretett testvéreim, kérlek benneteket — mint akik csak átutazóban vagytok a földön, és a valódi otthonotok nem itt van — tartsátok magatokat távol a régi emberi természet kívánságaitól, amelyek arra törekednek, hogy uralomra jussanak fölöttetek! 12 Itt körül vagytok véve olyanokkal, akik nem hisznek Istenben, és sokszor azzal vádolnak titeket, hogy gonosztevők vagytok. Tehát éljetek úgy, hogy mindenki lássa, milyen jó dolgokat tesztek, s hogy milyen jól és békességben éltek! Akkor még a hitetlenek is dicsőíteni fogják Istent a jó tetteitek miatt azon a napon, amikor ő eljön.
Engedelmeskedjetek azoknak, akik hatalmat kaptak!
13 Az Úr iránti tiszteletből engedelmeskedjetek mindenkinek, aki ezen a világon valamilyen hatalmat kapott![h] Engedelmeskedjetek a császárnak, akié a legfőbb hatalom, 14 és azoknak a kisebb vezetőknek is, akiket a császár nevezett ki! Hiszen ők azért kapták a hatalmukat, hogy megbüntessék a gonosztevőket, és megjutalmazzák azokat, akik jót tesznek.
15 Mert Isten azt akarja, hogy jó dolgokat tegyetek, és így némítsátok el a tudatlanok ostobaságait. 16 Éljetek szabadságban, és legyetek Isten rabszolgái! De a szabadságotokkal ne éljetek vissza! Ne használjátok arra, hogy valami gonoszságot leplezzetek vele! 17 Tiszteljetek minden embert! Isten családjában minden testvéreteket szeressétek! Méltó módon tiszteljétek Istent! A királyt is tiszteljétek!
18 Rabszolgák, fogadjátok el uraitok hatalmát, engedelmeskedjetek nekik, és tiszteljétek őket, de ne csak azokat, akik jók és emberségesek, hanem azokat is, akik igazságtalanok!
Krisztus szenvedésének példája:
19 Dicséretre méltó és jó dolog, ha valakinek istenfélő magatartása miatt kell igazságtalanul szenvednie. 20 Ha viszont azért szenved, mert vétkezett, akkor nem nagy dicsőség, ha megérdemelt büntetését türelmesen elviseli. Ellenben ha jót tesztek, és amiatt kell szenvednetek, ezt pedig türelmesen viselitek, az tetszik Istennek! 21 Hiszen éppen erre hívott el benneteket! Gondoljátok meg, hogy Krisztus is szenvedett értünk! Ezzel példát adott nekünk, hogy ebben is kövessük. Ahogyan az Írás mondja:
22 „Ő nem követett el semmi bűnt,
és soha semmi gonoszságot nem mondott.”[i]
23 Mikor szidalmazták és gyalázták, Jézus ezt nem viszonozta. Mikor bántották és verték, nem fenyegetőzött, hanem teljesen rábízta magát az igazságosan ítélő Istenre. 24 Krisztus a mi bűneinket magára vette, sőt, a saját testében felvitte a keresztfára, amikor megölték. Azért tette ezt, hogy mi is meghaljunk a bűn számára, viszont Isten mértéke szerint helyesen éljünk.
Krisztus sebei által gyógyultatok meg a betegségeitekből. 25 Olyanok voltatok, mint a nyájtól elkószált és eltévedt juhok. De most visszatértetek a Pásztorhoz: ő vigyáz a lelketekre, védelmez és őriz benneteket.
Footnotes:
1 Péter 2:3 Hiszen… jóságát Lásd Zsolt 34:9.
1 Péter 2:4 Élő Kő Itt Jézus Krisztust jelenti, aki a legfontosabb abban a szellemi „Templomban”, ahol Isten lakik.
1 Péter 2:5 templom Isten szellemi háza, vagyis temploma, ahol ő lakik, és ahol az övéi imádják őt. Jelképesen azoknak a közösségét jelenti, akik Jézus Krisztusban hisznek.
1 Péter 2:6 Idézet: Ézs 28:16.
1 Péter 2:7 Idézet: Zsolt 118:22.
1 Péter 2:8 Idézet: Ézs 8:14.
1 Péter 2:10 Régen… kegyelmét Lásd Hózs 2:23.
1 Péter 2:13 aki… hatalmat kapott Szó szerint: „minden emberi teremtésnek” — vagyis: uralkodóknak, kormányzóknak, elnököknek, vagy másféle vezetőknek.
1 Péter 2:22 Idézet: Ézs 53:9.
Itt található meg még - kigyűjtve:
Ján 3:36 Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
Apcs 14:2 Akik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.
Apcs 17:5 De a zsidók, kik nem hisznek vala, irigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaci népségből némely gonosz férfiakat, és csődületet támasztván, felháboríták a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé.
Apcs 19:9 Mikor pedig némelyek megkeményíték magokat és nem hivének, gonoszul szólván az [Úrnak] útáról a sokaság előtt, azoktól eltávozván, elszakasztá a tanítványokat, mindennap egy bizonyos Tirannus oskolájában prédikálván.
Róm 2:8 Azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.
Róm 10:21 Az Izráelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedő és ellenmondó néphez.
Róm 11:30 Mert miképpen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:
Róm 11:31 Azonképpen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;
Róm 15:31 Hogy szabaduljak meg azoktól, akik engedetlenek Júdeában, és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves a szentek előtt;
Zsid 3:18 Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek?
Zsid 11:31 Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel.
1Pét 2:7 Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;
1Pét 2:8 Akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében, amire rendeltettek is.
1Pét 3:1 Hasonlóképpen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az igének, feleségük magaviselete által ige nélkül is megnyeressenek;
1Pét 3:20 Amelyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, amelyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által;
1Pét 4:17 Mert [itt] az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk [kezdődik], mi lesz azoknak a végök, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?
2015. augusztus 5., szerda
Fegyverzet
Harci fegyverzetünk (I.)
Álljatok meg tehát, körülövezve derekatokat igazlelkûséggel!
(Ef 6, 14)
Ne felejtsük el, hogy minden lelki fegyverzet Istené! Tõle való, nem mi gyártjuk. El kell fogadnunk és kérnünk kell tõle. Az "igazság" tehát nem a mi személyes igazunk, hanem a felülrõl ajándékozott igazság bennünk. Isten Igéje, mindenekelõtt az evangélium: "az igazság". A Szentlélek árasztja ezt a szívünkbe, így lesz személyes tulajdonunkká. Ez õriz meg a tévedéstõl. - A világ tele van csaló nézetekkel, amelyek igazságnak adják ki magukat. Az idõk vége felé a Sátán mindent kockára tesz, hogy az embereket elfordítsa az igazságtól és csalóka gondolatainak hálójába vonja õket.
Isten igazsága szabadít meg a tévedésektõl, hamis látszatoktól. Ha Isten gazdagsága és teljessége árad reánk, akkor leszünk a legmélyebb értelemben igazzá és lépünk ki a hazug látszatok világából. Amíg ebben mozgunk, szavunk és magatartásunk nem viseli magán a teljes igazság pecsétjét; mindaddig nem Isten elõtt állunk, hanem emberek elõtt. Gondunk van a szép külsõ megõrzésére, hogy kellemes benyomást tegyünk. Szerepet játszunk, színészkedünk. A külsõ nem egyezik meg a belsõvel.
Bosszankodunk, de nem akarjuk mutatni. Uralkodunk magunkon, de belül mar és forr bennünk a harag. Lenyeljük azt, de nem gyõzzük le. Tehát látszat az egész! - Gõgbõl nem mutatjuk gyengeségünket; összeszedjük magunkat. Erõs magatartást mutatunk, míg egyszer törés áll be és megmutatja bensõnk igazi képét.
Isten elõtt is valaminek látszani akarunk: jónak, adakozónak, kegyesnek, de szívünket hideg önzés, fösvénység, világi gondolkozás tölti be. Csak ha ezt a látszat-lényünket felismerjük és a kífogásokkal, görbe utakkal, külszínnel palástolt valódi magatartásunkat Isten elõtt szégyenkezve elismerjük, jöhet Jézus Szentlelke, aki maga az igazság, hogy magáévá tegyen. Akkor letehetjük végre a hazugságot. Belülrõl kell igaznak lennünk, mielõtt igazak lennénk magatartásunkban külsõleg is. Az apostol övnek mondja áz igazságot, amivel a hosszú, bõ ruhát össze lehet fogni, hogy ne akadályozzon a járásban. Azok, akiket az igazság szabadokká tett, felszabadultan élnek. A nem tiszta, színlelt magatartás gátol a szabad mozgásban. Ha nem vagyunk õszinték, önmagunkat kötözzük meg. Az igazság emberei egyenességben járnak.
Fegyverzetünk (II.)
Álljatok meg tehát ... felöltözve a megigazultság páncéljába!
(Ef 6, 14)
A fegyverzet második darabja a megigazultság páncélja. Ezt is csak Isten adhatja ajándékba. Imádkozva hozzuk elõ ezeket a fegyvereket Istenünk fegyvertárából. Az Õ ajándékait mindig újra kell kapnunk. Nem hasonlítanak földi kincsekhez, amelyek egyszer s mindenkorra megvannak és szépen õrizgetjük õket az ékszerdobozban. Ha egyszer megkaptuk az igazság övét és a megigazultság páncélját, akkor minden nap újra fel kell vennünk õket.
Isten maga készítette el a megigazulást Fia keresztjén! Minden bûntõl, hamisságtól megtisztít és megszabadít a Bárány vére. Ezt hasonlítja az Ige a páncélhoz. A páncél befedi a mellkast, ahol a szív dobog. Az az ember, akit Isten megigazít, védett helyzetben van. Bátor lehet akkor is, ha mindenféle vádaskodást és támadást indítanak ellene. "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? ... Kicsoda vádolja az Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít" (Róma 8, 31. 33). Akkor is bizakodunk, ha a Sátán, ez a vádló, nyugtalanítani akar. Valóban erõsen állhatunk, bukás nélkül. Sokan a saját igazságuk páncéljába öltöznek. Büszkélkednek, hogy õk milyen jók és kötelességtudók, magatartásuk kifogástalan és semmi gonosz nem terheli õket. Úgy vélik, egykor nyugodtan nézhetnek majd a Bíró szemébe. De ez a páncél nagyon törékeny, szúette, korhadt fából készült. Ha valaki egy ilyen erkölcsös, a saját szemében kifogástalan embert kérdõre von, az felháborodik és elveszti önuralmát. Ha azonban Isten kegyelme által bizonyosságra jutottunk, nyugodtak lehetünk. Felindulás és felháborodás azt bizonyítja, hogy mégsem vagyunk olyan biztosak a dolgunkban. Saját igazságunk mindig rossz fedezék. Ha felülrõl megújult a lelkiismeretünk, minden ilyen bizodalmunk szánalmas véget ér, de ha egyedül arra a megigazultságra hagyatkozunk, amit Isten a hitnek ajándékoz, akkor igazán szilárdan állunk.
Isten megigazított gyermekeinek az életébõl valóban nem hiányoznak a támadások, árulások, gyalázások. Mindezek azonban nem verik le õt. Nem találja el az ellenséges fegyver. Szíve sértetlen és erõs marad, annál inkább örvendezik Istentõl kapott megigazultságának. Akik kifogástalanságukkal büszkélkednek, könnyen elesnek, de aki egyedül a kegyelembõl való igazságban bízik, nem szégyenül meg, erõsen áll a kísértések között is.
Fegyverzetünk (III.)
Felsaruzva lábatokat a békesség evangéliumának hirdetésére való készséggel.
(Ef 6, 15)
A fegyverzet harmadik darabja: készség az evangélium hirdetésére. Hát erre nemcsak az igehirdetõknek van elhívásuk? Sajnos, sok gyülekezetben megszokták, hogy hallgatnak és ráhagyják a lelkészre az evangélium képviseletét. Jézus és az apostolok véleménye szerint azonban minden keresztyén, aki békességre jutott, elhívatott, hogy a békesség követe legyen; az a feladata, hogy szóljon, bizonyságot téve Jézusról, aki egyedül ad nekünk békességet. Természetesen nem mindenki van elhíva a nyilvános igehirdetésre, de minden hivõ keresztyén tegyen vallást Megváltójáról; ez az Õ akarata. Képessége azért van erre, mert maga már békességre jutott Jézusban. A készséget viszont mindig újra felülrõl kell kapnia. Kegyelem, ha szabadon és bátran tehetünk bizonyságot az evangélium erejérõl. Az ilyen tanú bátran és biztosan léphet fel, mint az a harcos, aki jól fel van saruzva. Akinek Isten ajándékba adja, hogy örömmel szóljon, az ne húzódjék zavartan és szégyenlõsen félre, hiszen Isten gyermekének van valamije, ami a világnak nincs: a drága békesség.
Bármennyi pénze, hatalma, becsülete van is a világ gyermekeinek, békességük nincs. Olyanok, mint a nyugtalan tenger, amelynek hullámai iszapot és sárt hánynak ki. Igen nagy szüksége lenne a világnak arra, hogy megmutassák neki a békesség útját. "Mily szépek az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond" (Ézs 52, 7). Lépéseik könnyûek és mégis határozottak. Igaz, semmibe veszik õket, lemosolyogják és kigúnyolják õket, de mégsincs okuk rá, hogy félénken visszahúzódjanak a sarokba. Ha megkapták a bizonyságtételhez a bátorságot és határozottságot, akkor még gyenge asszonyok, tanulatlan, egyszerû emberek is olyan bátran szólnak, hogy elképed a világ. Csel 4, 13-ban olvassuk: "Amikor látták az apostolok hitvalló bátorságát és megértették, hogy tanulatlan, egyszerû emberek, csodálkoztak."
Mennyivel gyorsabban száguldaná be a világot az örömhír, ha a keresztyének nem lennének olyan félénkek és némák! Vigyázz, nehogy valaki vádoljon majd, akivel gyakran találkoztál, hogy soha nem beszéltél neki Jézusról! De egész lényünkbõl a békességnek kell áradni, hogy még szavak nélkül is ezt érezzék meg az emberek. Akkor áldott lesz a bizonyságtételünk.
Felsaruzva lábatokat a békesség evangéliumának hirdetésére való készséggel.
(Ef 6, 15)
A fegyverzet harmadik darabja: készség az evangélium hirdetésére. Hát erre nemcsak az igehirdetõknek van elhívásuk? Sajnos, sok gyülekezetben megszokták, hogy hallgatnak és ráhagyják a lelkészre az evangélium képviseletét. Jézus és az apostolok véleménye szerint azonban minden keresztyén, aki békességre jutott, elhívatott, hogy a békesség követe legyen; az a feladata, hogy szóljon, bizonyságot téve Jézusról, aki egyedül ad nekünk békességet. Természetesen nem mindenki van elhíva a nyilvános igehirdetésre, de minden hivõ keresztyén tegyen vallást Megváltójáról; ez az Õ akarata. Képessége azért van erre, mert maga már békességre jutott Jézusban. A készséget viszont mindig újra felülrõl kell kapnia. Kegyelem, ha szabadon és bátran tehetünk bizonyságot az evangélium erejérõl. Az ilyen tanú bátran és biztosan léphet fel, mint az a harcos, aki jól fel van saruzva. Akinek Isten ajándékba adja, hogy örömmel szóljon, az ne húzódjék zavartan és szégyenlõsen félre, hiszen Isten gyermekének van valamije, ami a világnak nincs: a drága békesség.
Bármennyi pénze, hatalma, becsülete van is a világ gyermekeinek, békességük nincs. Olyanok, mint a nyugtalan tenger, amelynek hullámai iszapot és sárt hánynak ki. Igen nagy szüksége lenne a világnak arra, hogy megmutassák neki a békesség útját. "Mily szépek az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond" (Ézs 52, 7). Lépéseik könnyûek és mégis határozottak. Igaz, semmibe veszik õket, lemosolyogják és kigúnyolják õket, de mégsincs okuk rá, hogy félénken visszahúzódjanak a sarokba. Ha megkapták a bizonyságtételhez a bátorságot és határozottságot, akkor még gyenge asszonyok, tanulatlan, egyszerû emberek is olyan bátran szólnak, hogy elképed a világ. Csel 4, 13-ban olvassuk: "Amikor látták az apostolok hitvalló bátorságát és megértették, hogy tanulatlan, egyszerû emberek, csodálkoztak."
Mennyivel gyorsabban száguldaná be a világot az örömhír, ha a keresztyének nem lennének olyan félénkek és némák! Vigyázz, nehogy valaki vádoljon majd, akivel gyakran találkoztál, hogy soha nem beszéltél neki Jézusról! De egész lényünkbõl a békességnek kell áradni, hogy még szavak nélkül is ezt érezzék meg az emberek. Akkor áldott lesz a bizonyságtételünk.
Fegyverzetünk (IV.)
Mindezekhez vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonosznak minden tüzes nyilát kiolthatjátok.
(Ef 6, 16)
A fából készült, bõrrel bevont pajzs az egész embert, fejétõl a lábáig fedezte. Ez a hit képe. Voltak tüzes nyilak, amelyekkel meg akarták gyújtani a pajzsot; ekkor a harcos védtelenné vált. Õsi ellenségünk mindenekelõtt a hitet akarja elvenni, mert akkor nyert ügye van. Csak a hit õrizhet meg és tehet ellenállóvá a Sátán tüzes nyilaival szemben. A kétségek, sötét gondolatok, sõt Isten elleni káromlások ezek, amelyeket nyílként dob a lélekbe. Különösen a nyomorúság és szenvedés idején jön ezzel: Hol van a te Istened? Mit segít rajtad minden imádságod? Ha Isten igazságos és a szeretet Istene, hogyan gyõzedelmeskedhet az igazságtalanság, hogyan lehetnek a gyermekei elhagyottak? A jelen idõk sok alkalmat adnak ilyen gondolatokra, amelyek elnyeléssel fenyegetik a hitet. Az Úr Jézus elõre megmondta, hogy az utolsó idõkben súlyos próbák alá kerül hitünk. Sokakat elhitetnek majd a Sátán követei és elbuknak. "Az Embernek Fia, mikor eljön, vajon talál-e hitet a földön?" Sokan hûtlenül elhagyják majd a "zászlót" és hitüket is eldobják.
A hit pajzsát is újra meg újra kell kapnunk. Csak az Isten Lelke által belénk plántált hit áll meg. Nem a könyvbõl tanult "hit", hanem a szív élõ hite vezet gyõzelemre. Maga Isten erõsít meg. A kételkedésnek a hit ellen intézett támadásait ismételten vissza kell vernünk a hit "mégis" szavával. Es ha úgy tûnik, hogy minden ígéret semmivé válik, annál erõsebben kell ragaszkodnunk Hozzá és a mindig szavahihetõ Igéhez, még a legnagyobb sötétségben is.
Jób erõsítõ példa. Megingott a hite, de nem szenvedett hajótörést. Kételkedett Isten szeretetében, Isten kegyetlen ellenségnek tûnt fel elõtte, de mégsem engedte el Õt. Megrázó, hogy kisiklásai ellenére mégis mindig õbelé kapaszkodik: "Szemem könnyezik Isten felé." - "Az én tanúm az égben van." - "Tudom, hogy az én Megváltóm él." A hitnek ezekkel a szavaival védekezik, amikor az ellenség a hitetlenség szakadékába szeretné taszítani õt. "Istenem, a te utad szentséges" - mondja súlyos hitpróba idején a zsoltáríró. Úgy látszik, mintha vége lenne az ígéretnek (Zsolt 77, 9), de õ nem veti el bizalmát. Bár nem érti Isten homályos útjait, mégis "szentnek" látja azokat. Isten soha nem olyan, mint a szeszélyes emberek. Megtartja szavát, hû marad.
Mindezekhez vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonosznak minden tüzes nyilát kiolthatjátok.
(Ef 6, 16)
A fából készült, bõrrel bevont pajzs az egész embert, fejétõl a lábáig fedezte. Ez a hit képe. Voltak tüzes nyilak, amelyekkel meg akarták gyújtani a pajzsot; ekkor a harcos védtelenné vált. Õsi ellenségünk mindenekelõtt a hitet akarja elvenni, mert akkor nyert ügye van. Csak a hit õrizhet meg és tehet ellenállóvá a Sátán tüzes nyilaival szemben. A kétségek, sötét gondolatok, sõt Isten elleni káromlások ezek, amelyeket nyílként dob a lélekbe. Különösen a nyomorúság és szenvedés idején jön ezzel: Hol van a te Istened? Mit segít rajtad minden imádságod? Ha Isten igazságos és a szeretet Istene, hogyan gyõzedelmeskedhet az igazságtalanság, hogyan lehetnek a gyermekei elhagyottak? A jelen idõk sok alkalmat adnak ilyen gondolatokra, amelyek elnyeléssel fenyegetik a hitet. Az Úr Jézus elõre megmondta, hogy az utolsó idõkben súlyos próbák alá kerül hitünk. Sokakat elhitetnek majd a Sátán követei és elbuknak. "Az Embernek Fia, mikor eljön, vajon talál-e hitet a földön?" Sokan hûtlenül elhagyják majd a "zászlót" és hitüket is eldobják.
A hit pajzsát is újra meg újra kell kapnunk. Csak az Isten Lelke által belénk plántált hit áll meg. Nem a könyvbõl tanult "hit", hanem a szív élõ hite vezet gyõzelemre. Maga Isten erõsít meg. A kételkedésnek a hit ellen intézett támadásait ismételten vissza kell vernünk a hit "mégis" szavával. Es ha úgy tûnik, hogy minden ígéret semmivé válik, annál erõsebben kell ragaszkodnunk Hozzá és a mindig szavahihetõ Igéhez, még a legnagyobb sötétségben is.
Jób erõsítõ példa. Megingott a hite, de nem szenvedett hajótörést. Kételkedett Isten szeretetében, Isten kegyetlen ellenségnek tûnt fel elõtte, de mégsem engedte el Õt. Megrázó, hogy kisiklásai ellenére mégis mindig õbelé kapaszkodik: "Szemem könnyezik Isten felé." - "Az én tanúm az égben van." - "Tudom, hogy az én Megváltóm él." A hitnek ezekkel a szavaival védekezik, amikor az ellenség a hitetlenség szakadékába szeretné taszítani õt. "Istenem, a te utad szentséges" - mondja súlyos hitpróba idején a zsoltáríró. Úgy látszik, mintha vége lenne az ígéretnek (Zsolt 77, 9), de õ nem veti el bizalmát. Bár nem érti Isten homályos útjait, mégis "szentnek" látja azokat. Isten soha nem olyan, mint a szeszélyes emberek. Megtartja szavát, hû marad.
Fegyverzetünk (V.)
Vegyétek fel az üdvösség sisakját is és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.
(Ef 6, 17)
Az üdvösség sisakját más helyen a reménység sisakjának nevezi az Ige (1 Thess 5, 8). Itt tehát az eljövendõ üdvösségrõl van szó, amely Urunk visszajövetelével lesz nyilvánvaló. Ezt a reménységet sisakhoz hasonlítja, amely megvédi a fejet az ellenséges ütésektõl. Isten gyermekei számára is nehéz sorscsapások jönnek, de az eljövendõ reménység dicsõsége erõt ad nekik a kitartásra. Mindez most csak rövid átmenet, bármilyen fájdalmas is. A végén öröm int felénk.
"Vegyétek fel a sisakot!" Ez kétféleképpen történhet. Elõször: Emlékezzetek reménységetekre, mélyedjetek el benne, kutassatok szorgalmasan utána! Mélyedjetek el mindenekelõtt a reménység nagy könyvében, János Jelenéseiben. Itt bontakozik ki reménységünk egész gazdagsága. A jelen sötétségében erõsítõ látásokat kapunk, így derûsek leszünk a nyomorúságban és erõsek a tûrésben.Másodszor: Reménységünket újra meg újra fentrõl kell kérnünk, mert sokszor minden szürke körülöttünk. Mit ér a legszebb kilátás, ha ködben van a táj? Istennek kell szétoszlatnia a homályt, hogy szemünk csodálkozva lássa, mit készített Õ nekünk. Akkor elfelejtjük a meredek kapaszkodó fáradságát és veszélyeit.
A keresztyének nemcsak védekezésre vannak elhíva, hanem támadásra is. Le kell sújtaniok, ütéseket kell adniok, de nem testi fegyverekkel, nem a gúny és szidalom szavaival, hanem a Lélek kardjával, amely Istennek valamelyik Szava. Az ilyen Igét felülrõl kell kérnünk. - A felülrõl ajándékozott szó átütõ erejû, hatalma van és villámként hat. Jézus így kapta meg minden szavát az Atyától.
Talán mi sem vagyunk szónokok és nincs természetes beszédkészségünk, de Isten a gyermekek és csecsemõk szája által erõsíti meg hatalmát ellenségei miatt (Zsolt 8, 3). Hányszor megszégyenítette már az okosok hitetlenségét így! Szívesen veszi, ha gyenge és tanulatlan emberek megdicsõítik Õt. Péternek a Lélek erejével tett bizonyságára a nagytanács is elhallgat, meg Simon mágus is (Csel 8, 22; 23, 9). Ellenségei nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, ahogyan István beszélt (Csel 6, 10). De a legdicsõségesebb az, amikor az ellenséget nemcsak elhallgattatja, hanem elvezeti az igazság megismerésére. Ez a legszebb gyõzelem, aminek az angyalok is örülnek a mennyben.
Vegyétek fel az üdvösség sisakját is és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.
(Ef 6, 17)
Az üdvösség sisakját más helyen a reménység sisakjának nevezi az Ige (1 Thess 5, 8). Itt tehát az eljövendõ üdvösségrõl van szó, amely Urunk visszajövetelével lesz nyilvánvaló. Ezt a reménységet sisakhoz hasonlítja, amely megvédi a fejet az ellenséges ütésektõl. Isten gyermekei számára is nehéz sorscsapások jönnek, de az eljövendõ reménység dicsõsége erõt ad nekik a kitartásra. Mindez most csak rövid átmenet, bármilyen fájdalmas is. A végén öröm int felénk.
"Vegyétek fel a sisakot!" Ez kétféleképpen történhet. Elõször: Emlékezzetek reménységetekre, mélyedjetek el benne, kutassatok szorgalmasan utána! Mélyedjetek el mindenekelõtt a reménység nagy könyvében, János Jelenéseiben. Itt bontakozik ki reménységünk egész gazdagsága. A jelen sötétségében erõsítõ látásokat kapunk, így derûsek leszünk a nyomorúságban és erõsek a tûrésben.Másodszor: Reménységünket újra meg újra fentrõl kell kérnünk, mert sokszor minden szürke körülöttünk. Mit ér a legszebb kilátás, ha ködben van a táj? Istennek kell szétoszlatnia a homályt, hogy szemünk csodálkozva lássa, mit készített Õ nekünk. Akkor elfelejtjük a meredek kapaszkodó fáradságát és veszélyeit.
A keresztyének nemcsak védekezésre vannak elhíva, hanem támadásra is. Le kell sújtaniok, ütéseket kell adniok, de nem testi fegyverekkel, nem a gúny és szidalom szavaival, hanem a Lélek kardjával, amely Istennek valamelyik Szava. Az ilyen Igét felülrõl kell kérnünk. - A felülrõl ajándékozott szó átütõ erejû, hatalma van és villámként hat. Jézus így kapta meg minden szavát az Atyától.
Talán mi sem vagyunk szónokok és nincs természetes beszédkészségünk, de Isten a gyermekek és csecsemõk szája által erõsíti meg hatalmát ellenségei miatt (Zsolt 8, 3). Hányszor megszégyenítette már az okosok hitetlenségét így! Szívesen veszi, ha gyenge és tanulatlan emberek megdicsõítik Õt. Péternek a Lélek erejével tett bizonyságára a nagytanács is elhallgat, meg Simon mágus is (Csel 8, 22; 23, 9). Ellenségei nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, ahogyan István beszélt (Csel 6, 10). De a legdicsõségesebb az, amikor az ellenséget nemcsak elhallgattatja, hanem elvezeti az igazság megismerésére. Ez a legszebb gyõzelem, aminek az angyalok is örülnek a mennyben.