Emlékezem

 Reggeli olvasmányaim az Eichorn és Chambers szösszenetek voltak, talán ennek nyomán kezdtem el végiggondolni, hogy vajon bennem változott-e valami az elmúlt években.
Lássuk:
Talán a mostani barátaim, ismerőseim nem is hinnék el, hogy milyen nehéz volt a környezetem számára velem együtt dolgozni.
Régen:

• Nagyon indulatos ember voltam. 
• Ha hibáztam, azt képtelen voltam elismerni. Kerestem, hogy ki és milyen módon volt vétkes abban, ha valami rosszul sikerült az én munkámban.
• Idegesítettek a munkatársaim.
• Ennek hangot is adtam, mert képtelen voltam kezelni...

Ma: 

• Ha el akar fogni az indulat mérlegelek, imádkozom.
• Emlékeztetem magam az alázat és szelídség nevű izére, amiről Jézus szokott tanítani.
• Tudom kezelni a hibáimat. Elfogadom, hogy néha tévedek.
• Tudok bocsánatot kérni.
• Ha valaki bosszant, idegesít, akkor nem tromfolom le. Ha erős kísértésem van, bevonulok a budiba és ott imádkozom. (Ha kell más nyelven.)
• A problémákat nem a régi módon kezelem, hanem az új, - Istentől tanult módszerekkel.

Nem az én érdemem, ez tuti. Van okom a hálára. Meg a környezetemnek is. :)

Máté 11:29  Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. (Jézus)