2015. május 7., csütörtök

Emlékezem

 Reggeli olvasmányaim az Eichorn és Chambers szösszenetek voltak, talán ennek nyomán kezdtem el végiggondolni, hogy vajon bennem változott-e valami az elmúlt években.
Lássuk:
Talán a mostani barátaim, ismerőseim nem is hinnék el, hogy milyen nehéz volt a környezetem számára velem együtt dolgozni.
Régen:
  • Nagyon indulatos ember voltam. 
  • Ha hibáztam, azt képtelen voltam elismerni. Kerestem, hogy ki és milyen módon volt vétkes abban, ha valami rosszul sikerült az én munkámban.
  • Idegesítettek a munkatársaim.
  • Ennek hangot is adtam, mert képtelen voltam kezelni...
Ma: 
  • Ha el akar fogni az indulat mérlegelek, imádkozom.
  • Emlékeztetem magam az alázat és szelídség nevű izére, amiről Jézus szokott tanítani.
  • Tudom kezelni a hibáimat. Elfogadom, hogy néha tévedek.
  • Tudok bocsánatot kérni.
  • Ha valaki bosszant, idegesít, akkor nem tromfolom le. Ha erős kísértésem van, bevonulok a budiba és ott imádkozom. (Ha kell más nyelven.)
  • A problémákat nem a régi módon kezelem, hanem az új, - Istentől tanult módszerekkel.
Nem az én érdemem, ez tuti. Van okom a hálára. Meg a környezetemnek is. :)
Máté 11:29  Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. (Jézus)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése