Méltónak lenni

 Mindig feladja a leckét nekem a gyereknevelés kérdése. Az ember nem akarhatja, hogy a gyerekei úgy nőjenek, mint a dudva, ahogy azt sem, hogy karót-nyelt, agyonrémített, temperamentum-mentes felnőttekké váljanak. Ezt a tól-ig határt kéne valahogy személyre szabottan jól belőni.
 Hallottam valakitől, hogy, aggasztó a keresztény fiatalemberek nem-talpraesettsége. Kinevelni belőlük minden temperamentumot, hogy végül nagy mamlaszokká váljanak, vagy pont az ellenkezőjét elérni, miszerint gátlástalan embereket nevelünk fel?
Ez olyan, mint nekünk a kegyelem témaköre. Lehet így is-úgy is értelmezni, a cél az, hogy üdvözüljünk.
Ma azt olvastam a Bibliában, hogy Jézus direkt felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy bizony nem kimeríthetetlen a kegyelem. Nagyon élethűen ecseteli azt a félelmetes időszakot, ami egyszer csak hirtelen bekövetkezik az emberiségre.

Luk 21:36 Vigyázzatok azért minden időben, kérve, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!

Ez alaposan meglepett, mert sokan azt állítják, hogy sehogy nem lehet elveszíteni, azt, amit kaptunk. Mondjuk az okos, meg a buta szüzek példája sem ezt erősíti meg.
Görögben:

• vigyázzatok:  ἀγρυπνέω  (agrüpneó) - ébren van, virraszt, őrködik... (mindig)
• kérve: δέομαι  (deomai) 1) szüksége van vmire, 2) kér, könyörög
• méltókká téve arra - καταξιόω  (kataxioó) 1) teljesen érdemesnek, méltónak tart 2) passzív alak: méltónak találják, megtiszteltetésben részesül

A Szentszellem állítólag ezt egész jól képes kordában tartani...