És pontosan tudom, hogy az utolsó ,,szögig" Isten akaratát akarom ezekben megvalósítani, ahogy azt is, hogy teljesen alkalmatlan vagyok, mert:
- nem hallom Őt,
- ha hallottam, olyan halvány sugallat képében, ami szinte délibáb (ami talán tóvá lesz...)
- félek, hogy elrontom,
- nem vagyok képes rá,
- nem tudok kitartani...
- nem akarom elengedni, míg meg nem áld! (1Móz 32:26)
- és még türelmetlen is vagyok.
- ...
Mielőtt hozzáfogsz az építkezéshez (1)
„Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked…” (2Mózes 25:9)
Kérd el Istentől a tervet! Isten azt mondta Mózesnek: „Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját!” (2Mózes 25:9). Isten tudja, hogy mire lesz szükséged a jövőben, te nem tudod. Nóénak az özönvíz előtt száz évvel megmondta, hogyan készüljön fel rá. Józsefet is hét évvel az éhínség előtt felkészítette arra, hogyan élelmezze Egyiptomot. Isten útmutatása nélkül legjobb esetben is csak kalkulálni, előrevetíteni, találgatni tudunk. „Az Úr dicsőségének látványa olyannak tűnt Izráel fiai szemében, mintha emésztő tűz lett volna a hegy csúcsán. Mózes azonban bement a felhő közepébe, egészen fölment a hegyre, és ott maradt Mózes a hegyen negyven nap és negyven éjjel.” (2Mózes 24:17-18). Mózes több mint egy hónapot töltött Isten jelenlétében az útmutatásra várva. Miért? Mert amit építeni készült, annak nemzedékeken át kellett szolgálnia Isten népének szükségét. Te is menj el az imádság helyére! Mondd a körülötted lévőknek: „Nem jövök vissza, amíg nem szól hozzám Isten, és nem mutatja meg tervét!” Amit Isten megrendel, azt ki is fizeti. De ha nem ő adott rá parancsot, te mégis hozzáfogsz, akkor egyedül kell megbirkóznod vele! Miért? Mert nem lesz bátorságod hozzá fordulni, ha valamire szükséged lesz. Ha rosszul kezdesz hozzá, nem fogod tudni jól befejezni. „De én nem vagyok valami különleges ember. Miért szólna Isten pont egy ilyen valakihez, mint én?” – kérdezed. Ha Isten elhívott – márpedig elhívott – akkor különleges vagy. Ő ezt ígérte: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől… és meg is kapja” (Jakab 1:5).
Mielőtt hozzáfogsz az építkezéshez (2)
„… ismertesd meg velem a te utadat, hadd tudjam meg tőled, hogy megnyertem jóindulatodat…” (2Mózes 33:13)
Ismerd meg az embereket! Egyetlen lelkésznek sem volt soha olyan sok gondja a gyülekezetével, mint Mózesnek Izráel gyülekezetével a pusztában. A Vörös-tengernél olyan boldog volt, hogy éneket szerzett látványos győzelmük ünneplésére. Később azonban, amikor minden irányból csak panaszkodás és zúgolódás érte, azt mondta Istennek, hogy inkább meghalni szeretne. Erről eszembe jut az a lelkész, akitől egyszer megkérdezték, hány aktív tagja van a gyülekezetének. „Ötszáz – válaszolta. – A fele aktívan együttműködik velem, a másik fele aktívan ellenem dolgozik.” Lelkészek, a gyülekezeteitekben különböző emberek különböző szerepet töltenek be Isten rátok vonatkozó tervében. Lesznek köztük olyanok, akiket kedveltek, és akadnak majd olyanok, akiket nem. De arra kaptatok elhívást, hogy mindnyájukat vezessétek, tehát ismerjétek meg őket!
Halálos ágyán Jákób mind a tizenkét fiának prófétált, jellemezte természetüket és így megrajzolta jövőjüket. Azt mondta, hogy Rúben fegyelmezetlen, Simeon és Lévi könnyen haragra gerjed, Júda vezetésre született, Zebulon ki fogja terjeszteni határait, Issakár kész a teherhordozásra, Dán okos és jól bánik az emberekkel, Gád harcos, aki nem hátrál meg, Ásér szeret főzni, Naftáli jó szülő, József megsérül ugyan, de általa erősebbé válik, mint valaha, Benjámin pedig sikeres vállalkozó lesz, aki jól ért az üzlethez (ld. 1Mózes 49). Ahhoz, hogy vezetni tudd az embereket, ismerned kell őket. Imádkozz tehát így: „Mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted” (2Mózes 33:13 Károli).
Mielőtt hozzáfogsz az építkezéshez (3)
„Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is…” (Apostolok cselekedetei 15:28)
Figyelj Isten útmutatására! Amíg olyan emberekre hallgatsz, akiknek a véleménye nem áll összhangban Isten Igéjével és Isten akaratával, csalódni fogsz, és sehová sem jutsz. Amikor fontos döntéseket kell meghoznod, melyek meghatározhatják a jövődet, meg kell tudnod hallani Isten szavát. Sőt, el is kell fogadnod a visszajelzést. Miért? Mert ha nem vagy tanítható, akkor használhatatlan vagy. A többség véleménye értékes lehet a mindennapi élet vagy munka kérdéseiben, de ha az Istentől kapott látásról van szó, mindenekelőtt Isten útmutatására kell hallgatnod. Talán azt kérdezed: „Nem rejlik-e bölcsesség abban, amit a vezetés többsége jónak tart?” Lehet, de még a legjobb vezetőkkel is előfordul, hogy bizonyos területekre nincs rálátásuk, és szükségük van másokra, akik tájékozottak azon a téren. „Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: »Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.«” (ApCsel 15:1). Mi lett az eredmény? „Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe” (ApCsel 15:2). Hogyan kezelték az apostolok a helyzetet? Azt mondták: „A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük [a nem zsidó megtértek mellett], amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan nekünk, és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket” (ApCsel 15:8-9). Miután imádkoztak és megfontolták a kérdést, levelet írtak a gyülekezetnek, melyben ezt mondták: „Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges” (ApCsel 15.28). Mi lett az eredmény? „Amikor felolvasták, örvendeztek…” (ApCsel 15:31 NKJV).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése