2014. július 13., vasárnap

Jézusban

Ma reggel ezzel ébredtem:
Akik viszont befogadták — vagyis akik hisznek benne —, azoknak mind felhatalmazást adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Azonban ők nem úgy születtek, ahogyan a gyermekek világra jönnek. Nem az emberi testből származnak, nem testi vágyból, nem a férfi akaratából, hanem magától Istentől születtek.
Ki is kerestem, ez a János evangéliuma 1, 12-13 verse.
Míg azon gondolkoztam, hogy mennyi lehetőség rejlik ezekben a szavakban, a szemem továbbsiklott a sorokon és ezt olvastam:
Ő az, akinek a teljességéből kaptunk mindannyian sokféle kegyelmet, áldást és ajándékot az isteni kegyelem alapján. (16)
 Bevallom, hogy egy idő óta abban a feszültségben élek, hogy Isten gyermekeként, valami sokkal több és nagyobb lehetőség van a birtokomban, mint amit használok. Néha nem csak magam miatt, hanem a barátaim betegségében és nehézségeiben élem ezt át, akik ugyanígy Istentől születtek, de mégis sok probléma miatt megakadt az életük és talán nincs erejük továbblépni.
Míg ezek a gondolatok kergették egymást a fejem és a szívem között feltettem ezt a kérdést Istennek. Ismét jött a válasz:
Mivelhogy az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és istenfélelemre való... (2 Péter 1, 3)
Akkor jó. Megnyugodtam.
Nem kell az életem sivár és lakhatatlan pusztaságban tengetnem de még azoknak sem, akik velem együtt Isten fiai és lányai.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése