Nem dühös, csak szomorú

 Sok helyről hallom vissza mostanában, hogy a Biblia nem igaz és emberek írták. Ezért szomorú vagyok, bár nem kéne csodálkoznom.
Én nagyon szeretem Isten Beszédét. Nem akarok vitatkozni senkivel, csak meg akarom élni azt az örömöt, amit nekem okoz az olvasása.
Így volt ez ma is és igenis, hogy újra szárnyalok, mert életet adott a János evangéliuma 5. része. És még ennél is jobban örülnék, ha meg tudnék osztozni ezen az örömön a barátaimmal, akik nem hiszik el az Igének az igazságát.

A kiinduló gondolatom az volt, amit nagyon is sokat hallok mostanában keresztények szájából az ítélet. Merthogy ugye meg kell tudnunk különböztetni a jót a rossztól, stb. Kikerestem, Jézus szavait, miszerint

Ján 5:22 Az Atya senkit sem ítél, hanem az ítéletet egészen rábízta a Fiúra...

Arra jutottam, hogy majd ha annyi irgalom és szeretet lesz bennem, mint Jézusban van, akkor ítélhetek.
De nem csak ennyit tartogatott nekem ez a rész, hanem telis-, de tele van még további kincsekkel. Pl.:

• 6 Jézus látta, hogy ott fekszik, és tudta, hogy milyen régóta beteg.

Az a szegény ember, aki ott feküdt a Bethesdánál, csak egyféleképpen tudta elképzelni a gyógyulását. Jézus kicsit átírta az elképzeléseit. :)

Ez is erről szól:
Az öt sola


És ez is összecseng:

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Jézus minden idõben!

Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.
(Zsidók 13, 8)

Sokan úgy gondolják, hogy a Krisztusról szóló örömüzenet nem idõszerû többé, a Biblia szempontjai pedig régen túlhaladottak és maradiak. Ha a bûn valóban túlhaladott álláspont lenne, akkor az emberiségnek nem lenne többé szüksége a bûnösök Megváltójára. És ha igaz lenne, hogy az emberi fejlõdés által egyre inkább levetjük a bûnt, egyre inkább tiszták és igazak leszünk, akkor a keresztrõl szóló evangélium tényleg feleslegesnek bizonyulna. De elég csak egy pillantást vetnünk az emberek életére, megnyilvánulásaira és máris látjuk, hogy az ember nagyszerû és nemes voltáról való derûlátó megnyilatkozások nem állják meg helyüket. Elég csak a történelem utolsó néhány évtizedére visszaemlékeznünk: a gyûlöletnek, igazságtalanságnak és erõszaknak micsoda mélységeibe tekinthetünk bele, az erkölcstelenségnek milyen szörnyû áradata önti el a világot! Igazán elmondhatjuk, hogy ma még nagyobb szüksége van az emberiségnek a Szabadítóra, mint valaha.

A modern emberen is csak az Isten megújuló kegyelmérõl szóló üzenet segíthet. Az emberiség nem jobb, hanem rosszabb lesz az idõ elõrehaladásával. Lehet, hogy külsõ, kulturális tekintetben emelkedik, technikailag tökéletesül, de ezzel egyenes arányban növekszik belsõ romlottsága is. Mennyire igaza van az Igének, amikor azt monda, hogy a világban egyre inkább fokozódik majd az erkölcsi szétesés és egyre nagyobb tért nyer az igazságtalanság. Az Ige szerint csak egy valaki hozhat szabadulást, s ez Krisztus. Ma is neki kell közbelépnie, különben az ember menthetetlenül elvész.

Vajon megragadtad-e már ezt a Szabadítót és magadénak vallottad-e õt? És vajon ma is az-e a számodra? Sokan vannak ugyanis, akiknek csak tegnapi Krisztusuk van. Valamikor megaapasztalták megváltói erejét, de azután eltávolodtak tõle. Alakja ma nem úgy áll lelki szemeik elõtt, mint az egyetlen Szabadító. Elfeledkeztek a régi bûneikbõl való megtisztulásukról (2 Pét 1, 9). Ismét álomba merültek. Nem gondolnak arra, hogy mindennap szükségünk van Jézus szabadítására mindaddig, amíg hitbõl látásra jutunk. Hiszen mindennap dolgunk akad a bûnnel és csak õbenne van megtartatásunk. Naponta szükségünk van az õ vérében való megtisztulásra és neki naponta kell könyörögnie értünk. Istennek legyen hála, õ tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.