Egyszerűen felmérem és kimondom, hogy nem tudok emberként jól gondolkozni se magamról, se másról, se Istenről, se senkiről. Ennek a pozitívuma pedig az, hogy némi alázat ébred bennem.
Ézsaiás próféta könyve 64
1 Bárcsak meghasítanád az eget, Örökkévaló,
és leszállnál a földre,
hogy a hegyek is remegjenek előtted!
Leszállnál, oly hirtelen,
ahogy lángra lobban a száraz bozót,
vagy felforr a víz!
Akkor ellenségeid is megismernék neved,
s félve reszketnének előtted a nemzetek,
3 látva rettenetes tetteidet,
melyeket senki sem várt!
Ó, bárcsak leszállnál a földre,
hogy a hegyek is remegjenek előtted!
4 Mert öröktől fogva senki sem hallott ilyet,
híre sem jutott fülébe,
nem látott más Istent kívüled,
aki ily nagy dolgokat tesz a benne bízókért!
5 Hiszen elébe sietsz annak,
aki örömét leli az igazságos tettekben,
és tetszésedre él.
De vétkeztünk ellened,
és megharagudtál ránk.
Régóta így van ez,
vajon megszabadulunk-e valaha?
6 Mindannyian tisztátalanná lettünk,
még jótetteink is olyanok,
mint a bemocskolt ruha,
elhervadunk, mint őszi falevél,
bűneink elsodornak, mint a szél.
7 Nincs senki, aki segítségül hívná neved,
vagy hittel kapaszkodna beléd,
mert eltakartad arcod előlünk,
kiszolgáltattál bűneinknek,
hogy megemésszenek bennünket.
8 Örökkévaló, mégis Atyánk vagy te!
Olyanok vagyunk a kezedben,
mint fazekas korongján az agyag.
Bizony, kezed alkotott mindnyájunkat!
9 Ne haragudj ránk oly nagyon,
ne bűneinkre tekints, Örökkévaló!
Nézz ránk,
mégis a te néped vagyunk, mindannyian!
10 Nézd! Szent városaidat lerombolták,
Sion elpusztult,
Jeruzsálem romhalmazzá lett!
11 Szent és gyönyörű Templomunkat,
ahol atyáink dicsértek téged,
tűz égette el.
Minden elpusztult, amiben gyönyörködtünk.
12 Elnézed mindezt, Örökkévaló,
s nem segítesz rajtunk?
Csak hallgatsz,
és tovább is büntetsz bennünket?
és leszállnál a földre,
hogy a hegyek is remegjenek előtted!
Leszállnál, oly hirtelen,
ahogy lángra lobban a száraz bozót,
vagy felforr a víz!
Akkor ellenségeid is megismernék neved,
s félve reszketnének előtted a nemzetek,
3 látva rettenetes tetteidet,
melyeket senki sem várt!
Ó, bárcsak leszállnál a földre,
hogy a hegyek is remegjenek előtted!
4 Mert öröktől fogva senki sem hallott ilyet,
híre sem jutott fülébe,
nem látott más Istent kívüled,
aki ily nagy dolgokat tesz a benne bízókért!
5 Hiszen elébe sietsz annak,
aki örömét leli az igazságos tettekben,
és tetszésedre él.
De vétkeztünk ellened,
és megharagudtál ránk.
Régóta így van ez,
vajon megszabadulunk-e valaha?
6 Mindannyian tisztátalanná lettünk,
még jótetteink is olyanok,
mint a bemocskolt ruha,
elhervadunk, mint őszi falevél,
bűneink elsodornak, mint a szél.
7 Nincs senki, aki segítségül hívná neved,
vagy hittel kapaszkodna beléd,
mert eltakartad arcod előlünk,
kiszolgáltattál bűneinknek,
hogy megemésszenek bennünket.
8 Örökkévaló, mégis Atyánk vagy te!
Olyanok vagyunk a kezedben,
mint fazekas korongján az agyag.
Bizony, kezed alkotott mindnyájunkat!
9 Ne haragudj ránk oly nagyon,
ne bűneinkre tekints, Örökkévaló!
Nézz ránk,
mégis a te néped vagyunk, mindannyian!
10 Nézd! Szent városaidat lerombolták,
Sion elpusztult,
Jeruzsálem romhalmazzá lett!
11 Szent és gyönyörű Templomunkat,
ahol atyáink dicsértek téged,
tűz égette el.
Minden elpusztult, amiben gyönyörködtünk.
12 Elnézed mindezt, Örökkévaló,
s nem segítesz rajtunk?
Csak hallgatsz,
és tovább is büntetsz bennünket?
Ézsaiás 65
1 „Válaszoltam azoknak,
akik meg sem kérdeztek.
Engedtem, hogy megtaláljanak,
akik nem is kerestek.
Mivel kiáltottam a népnek,
amely nem nevemet viselte:
»Itt vagyok! Nézzetek rám, itt vagyok!«
2 Karomat kitártam,
naphosszat vártam a makacs és lázadó népre,
amely a saját gondolatait követi,
rossz úton jár,
3 szemtől szembe haragra ingerel engem:
bálványoknak áldoznak a kertekben,[a]
téglákból emelnek oltárt illatáldozathoz,
4 sírkamrákban ülnek,
titkos helyeken éjszakáznak,
disznóhúst esznek,
és tisztátalan étel van tányérjukon.
5 Akik ezt mondják:
»Maradj távol tőlem,
közelembe se jöjj,
mert én annyira szent vagyok!«”
Folyvást bosszant engem ez a nép!
„Folyvást bosszant engem e nép,
mint orromban a füst,
mint folyton égő tűz a szemem előtt.
6 Nézzétek, itt a lista, mindent feljegyeztem,
nem hallgatom el,
nem tűrök örökké,
hanem megfizetek nektek!
Bizony megfizettek mindenért:
7 saját bűneitekért és atyáitok vétkeiért
együtt kell fizetnetek!
— ezt mondja az Örökkévaló. —
Hiszen őseitek is bálványoknak tömjéneztek a hegyeken,
meggyaláztak engem a magaslatokon.
Mindezekért együtt megfizetek,
s megbüntetlek titeket.”
Új nemzedéket nevelek Jákób népéből
8 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Ha nektárt találtok a szőlőfürtben,
azt mondjátok: »Ezt ne törd össze,
mert áldás van benne!«”
Én is így teszek népemmel,
hogy szolgáimat megkíméljem:
összetöröm őket, de nem valamennyit.
9 Új nemzedéket nevelek Jákób népéből,
és örökösöket Júdából,
akik hegyeimet birtokba veszik.
Választottaim öröklik földemet,
és szolgáim telepednek le rajta.
10 Sáron síkságán nyájak legelnek,
Ákór völgyében[b] pedig csordák delelnek.
Népemé lesz ez a föld,
azoké, akik megtaláltak engem.
Mikor szóltam hozzátok, nem törődtetek vele
11 „Ti pedig, akik elhagytátok az Örökkévalót,
és szent hegyemet elfelejtettétek,[c]
akik a szerencse istenének áldoztok,
és a végzet[d] istennőjének;
12 fegyver által vesztek el,
letarol titeket az öldöklés.
Így határoztam felőletek,
mert mikor hívtalak, nem feleltetek,
mikor szóltam hozzátok, nem törődtetek vele.
Egyre csak azt műveltétek,
amit gonosznak tartok,
azt választottátok,
amit nem szeretek.
13 Ezért hát — mondja az Örökkévaló Isten —,
szolgáim esznek majd,
ti pedig éheztek,
szolgáim isznak majd,
de ti szomjaztok,
szolgáim örülnek majd,
ti pedig megszégyenültök,
14 szolgáim örömükben énekelnek majd,
ti meg fájdalmatokban kiáltoztok,
és megtört szívvel jajgattok.
15 Választottaim még a neveteket is
csak átokként emlegetik:
»Így pusztítson el téged az Örökkévaló Isten!«
De szolgáinak az Örökkévaló új nevet ad.”
Új eget és új földet teremtek
16 „Akkor, aki áldást kíván a földön,
ezt mondja: »Az igazság és hűség Istene
áldjon meg!«
Aki esküszik a földön,
az igazság és hűség Istenére esküszik,
mivel a hajdani nyomorúság feledésbe merül,
én sem gondolok rá többé.
17 Mert nézzétek, új eget és új földet teremtek,
a régieket elfelejtik,
eszébe sem jut senkinek.
18 Örüljetek és ujjongjatok hát
annak, amit teremtek,
mert Jeruzsálemet örömre teremtem,
és népét vigadozásra.
19 Örülni fogok Jeruzsálemnek,
és gyönyörködök népemben,
nem fog benne senki sírni többé,
sem fájdalmában kiáltani!
20 Nem lesz többé oly csecsemő,
aki csak pár napot él,
sem felnőtt, aki idő előtt hal meg.
Hiszen aki száz éves korában hal meg,
azt fiatalon elhunytnak tekintik,
s aki még száz évig sem él,
azt átkozottnak gondolják.
21 Aki házat épít,
nyugodtan lakhat benne,
aki szőlőt telepít,
élvezheti is gyümölcsét.
22 Nem úgy építenek,
hogy más lakjon benne,
nem úgy művelik a szőlőt,
hogy más egye annak gyümölcsét.
Hiszen akkor népem fiai
hosszú életűek lesznek, mint a tölgyfák,
s kezük munkáját hosszan élvezhetik.
23 Többé nem a nyomorúságra szülik gyermekeiket,
nem azért, hogy fiatalon meghaljanak,
mert az Örökkévaló megáldja nemzedékeiket,
és gyermekeik velük megmaradnak.
24 Mielőtt kiáltanának,
én már felelek is nekik,
még be sem fejezték kérésüket,
máris teljesítem.
25 Akkor a farkas és a bárány együtt legelésznek,
az oroszlán szénát eszik, mint az ökör,
de a kígyónak csak a por lesz étele!
Szent hegyemen nem árt, s nem pusztít senki!”
— mondja az Örökkévaló.
a. Ézsaiás 65:3 kertekben A bálványoknak sokszor különleges kertekben, ligetekben mutatták be az áldozatokat.
b. Ézsaiás 65:10 Ákór völgye Jeruzsálemtől északra, kb. 16 km-re fekszik.
c. Ézsaiás 65:11 szent… elfelejtettétek Vagyis a Jeruzsálemi Templomot, az áldozatokat, Isten imádatát.
d. Ézsaiás 65:11 szerencse… végzet Bálványistenek nevei.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése