Felszólítom magamat???

 Nem mindig magától értetődő, hogy lángoló várakozás, vagy éppen istenfélelem jellemezze a kapcsolatomat az Örökkévalóval. Oké, tudom, hogy van és ott van, de mi történik, ha éppen nincs semmi (különösebb) bajom, ami miatt sürgető szükségben lennék, hogy hozzá forduljak? ...gondolkoztam el ma reggel.
Észleltem magamon ugyanis, hogy nincs bennem az a jó értelemben vett alázat. Mondjuk ha az lenne a munkám, hogy minden reggel (csak) a polgármesterrel kellene találkoznom, hogyan tisztelném meg? Jómúltkor ugyanis volt szerencsém látni, ahogyan egy rendezvényen fogadták a háttérmunkások, szervezők - a team a ,,Polgit". Volt ott sürgés-forgás, tízen ugrálták körül - köztünk szólva enyhe túlzásnak tűnt a dolog.
Ehelyett én

• a világmindenség teremtőjével, az Atyával, 
• a megmentőnkkel Jézussal és 
• segítőnkkel a Szentszellemmel 

kávézom nap-nap után és hol marad részemről a tisztelet, meg a várakozás, készülődés? Úgyhogy fel is tettem magamban a kérdést, hogy akkor hogyan tovább?
Eszembe jutott, hogy nem újkeletű dolog ez, mert a zsoltárokban is olvasunk olyat, hogy ,,dicsérd én lelkem az Urat!", máshol pedig, hogy ,,megalázza magát".
Érdekes megközelítés.

2Krón 7:14   És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.  

Máté 18:4   Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.  

Máté 23:12   Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.  

Luk 14:11   Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.  

Luk 18:14   Mondom néktek, ez megigazulva ment alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

Tehát akkor mi a megoldás?
Próbálok magamról úgy gondolkodni, mint akivel még nincs kész az Örökkévaló. Mint bűnös vámszedő, aki bármikor visszacsúszhat a lejtőn.