2013. június 5., szerda

Az én külön kis elvárásaim

Kora reggel megint frászra ébredtem, mert

  • megin' elfelejtettem dolgokat,
  • megin' azt hiszem, hogy valaki azt hiszi rólam, hogy...,
  • megin' nem voltam valami szuper anya, meg háziasszony, se feleség,
  • Mi lesz, ha ezt mások is meglátják?
  • Újabb napot kell eltöltenem valakivel egy bőrben, aki nem mindig alkalmas az együttélésre velem. Nem tartja be a szabályokat, nem csinálja meg a háziját, túl sokat eszik és keveset mozog
  • stb.
Mikor mindezeket elmondtam az én mennyei apukámnak, eszembe juttatott egy mondást, ami a fiától jött:
Csak tudnám, hogy akkor megint mi olyan nehéz és ki tette rám azt a terhet...
Sőt, azon is elgondolkodtam, hogy annak idején Pál örült a börtönben. Talán Jézus igáját hordozta?
Aztán eszembe jutott, hogy vajon hány emberre tettem én magam terheket a hülye elvárásaimmal, amik nem Jézustól jöttek.

Bocsánatot kérek érte mind Istentől és mind emberektől.
Talán alkalmat adtam arra, hogy megbotránkozzanak Jézusban.
Szomorú.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése