Botrány

Néhány napja úgy érzem Isten tanítani akar egy témában, és ehhez különböző emberek életébe enged bepillantanom. Néha még a saját lelkem legmélyebb rétegeibe is - ezt elég sötétnek látom...
Jó réginek tűnik ez a bejegyzésem, de frissen él bennem, mikor is ez  beíródott a szívembe.
Még akkor volt egy olyan érzésem, hogy kellene egy ezzel kapcsolatos istentiszteleti alkalmat tartani, hogy végre tudatosan letegyük mindazokat a köveket Isten lábához, 

• amiket dobni szándékoztunk,
• amiket el is dobtunk,
• amiket ránk dobtak,
• amikről azt gondoltuk, hogy dobták.

Szép kis oltár kerekedhetne belőle... De vajon mindig tudatában vagyunk annak, hogy csapdákat helyezünk el velük mások életében? Tudjuk-e, hogy a kimondott szavainkkal bántalmazhatunk másokat? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy meg lehet verni valakit szóval?

Nem én mondom, hanem Isten maga:

...Bocsásd meg a vétkeinket, úgy, ahogy mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek!...

1János 1:9  Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

Megvallani görögül azt jelenti: egyetértek Vele.

ὁμολογέω  (homologeó)
1) egyetért, ugyanazt mond; azonos, köze van vkihez / vmihez
2) bevall, elismer; megvall
3) ígér, megígér
4) szerződést köt, megegyezik valakivel

Amikor elrontjuk a dolgokat az a rész, amelyik békességben tud együtt sétálgatni Istennel, közösségre szeretne lépni vele, de nem tud. Ő nem tud a bűnnel egyetérteni, mert szent és tiszta. De ha megtisztultunk, helyreállhat a közösség, indulhat a séta hűvös alkonyatban, mint egykor.