Szoliban

Na nem ilyenben töltöttem a vasárnapot, hanem egy kicsit kényelmetlenebben, úgymond egész napos ,,szolgálatban".
Hogy alakul így az ember lányának a napja, nem tudom, de egyet mondok, sokkal értékesebbnek tűnt mindez estére, mintha álló nap csak magammal lettem volna elfoglalva.

• Vasárnap közös ebéd volt, ami annyit tesz, hogy már előző nap kiagyalod mit fogsz elkészíteni, főzöl, sütsz, szeletelsz, guszta tálalásról gondoskodsz, meg ilyenek, hogy aztán együtt beszélgethess a tesókkal kb. 1 órát.
• Gyerek szoli, ami annyit tesz átnézed a vasárnapi iskolai anyagot, ami mostanában elég sok. Imádkozol, hogy jó legyen, ne csak kibírd, hanem lelkesen lefoglalj - jelen esetben - 9 alsó tagozatos prüntyikét. Na meg, hogy ez ne csak száraz mese legyen számukra, hanem a későbbiekben úgymond életnek beszéde legyen számukra, melyet sikeresen tartottál elébök. És ha ez még nem volna elég, nem ám ülnek hátratett mancsokkal, hanem ha nincs kedvük figyelni, vagy részt venni, netán érdektelenek, akkor felmásznak, lemásznak, hátat fordítanak, beszélgetnek, rendetlenkednek... Egy zsák bolha. :) És Jézus közben ilyeneket mond: Ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, semmiképp sem juttok be! Nna szép! De viccet félretéve nagyon aranyos az új csoport. Érdeklődőek, és okosak. Nem nehéz szeretnem őket. Persze az anyagot nem tudtam maradéktalanul átvenni, így átadni sem, ráadásul az időhiány miatt elnéztem az anyagrészt, úgyhogy megin' csak Istenben bízhatok. Mindenesetre háromhetente kerülök sorra, úgyhogy két hét nyugi van...
• Ebéd után mosogatás, amit szintén szeretek két naon kedves tesó csajszival. - már du. 2 óra múlt.
• Egy órácskát töltöttem otthon, aztán vissza Éviékért kocsival, összeszedtem három tesót, és már robogtunk is Adrihoz házicsoportot tartani. De nagyon jó volt.

Mindezt, ha végiggondolom, nem is tudom, hogy fért bele egyetlen napba, de megérte és hálás vagyok. Annyi, de annyi fitesvérem, meg nőtetvérem lett, hogy csak na. Jézus adta. :)