Szorongatott helyzetben

Van, hogy megírok egy-egy bejegyzést és aztán leveszem a blogról, mert látom, hogy ez valószínűleg senkit sem fog építeni. Talán mert nincs mögötte meg az a csodálatos 

• elengedés,
• megbocsátás,
• önzetlenség,
• fel nem hánytorgatás,
• szeretet

amiket mind mind - és mindannyian - természetfölötti módon megtapasztalhatunk.
És még érzem, hogy tüske van a szívemben valaki iránt, aki tárgya lett az én szomorkodásomnak. Olyankor az írásom fricska akar lenni valaki számára...
De ez így nem jó!
Az, hogy mostanában sok ilyen emberi csalódásban volt a részem, valószínűleg nem ismeretlen érzés régi motorosok előtt.
Mikor leveszem ezeket az írásokat, azzal ki szeretném fejezni, hogy 

• elengedtem,
• megbocsátottam,
• nem leszek önző a kapcsolatban,
• nem hánytorgatom fel többé,
• szeretettel leszek iránta

Mindezt azért teszem, mert értem is megtette Valaki.
Meg azért is, mert érzem, hogy a 

2Kor 5,14-18 Mert bennünket Krisztus szeretete irányít és sürget...

Ezért mostantól fogva nem úgy gondolkodunk az emberekrõl, ahogyan a hitetlenek. Igaz, régen mi is úgy gondolkoztunk Krisztusról, mint a hitetlenek, de most már ez teljesen megváltozott.

Így hát, ha valaki Krisztusban van, az az ember már az Új Teremtéshez tartozik! Ami benne régi volt, az elmúlt, és minden tekintetben újjá (új teremtéssé) lett!  

Mindez Istentõl származik, aki Krisztus által kibékített és újra egyesített saját magával bennünket. Sõt, ránk bízta, hogy mi is segítsünk más embereknek abban, hogy kibéküljenek vele.