2012. június 14., csütörtök

Tegnap

Vannnak olyan napok, mikor minden olyan nehezen megy.
  • Sok rossz hírt kapsz,
  • Sok bocsánatot kell kérded,
  • Sok kétség gyötör,
  • Meg kell vigasztalnod egy gyászolót,
  • Be kell kötnöd sebeket,
  • Szembesülnöd kell a földi élet végével,
  • Látnod kell olyan fájdalmakat, aminek a tizedét sem bírnád elhordozni
  • És sokat kell adnod...
Jó ilyenkor felidézni azt a történetet, mikor Jézus a tanítványaival vízre szált:
Márk 4:37-41  Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt.  Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aludt. És fölkeltették őt és mondának néki: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?  És felkelve megdorgálta a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.  És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek (gyávák)? Hogy van, hogy nincsen hitetek?  És megrémültek nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?



Derek Prince tanítások

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése