Az elhívásról

 Vajon, ha azt mondom, hogy van egy célom, amiben örömet lelem, az ugyanaz lehet, mint amivel Isten bíz meg engem?

Talán lehetséges lehet, mert feltételezem Istenről, hogy jót tervezett nekem.

Ez most arról jutott eszembe, hogy van egy-két dolog, amit elkezdek, aztán kifogy a szusz belőlem, és nem lelkesedem. (Lásd házimunka... :))

 Rákerestem az elhívás szóra az Újszövetségben: κλη̑σις  (klészisz)

1) hívás, odahívás, meghívás, elhívás

2) hivatás

Amiben én örömömet lelem, az az, hogy

• beszéljek róla, hogy mennyi jót tett velem Isten
• hányszor hányféleképpen mentett meg engem
• másoknak a hite erősödjön azok által, amiket megosztok
• szeretek olyanokkal beszélni, akik ,,ugyanezen a nyelven beszélnek" (By Eszter! :))
• hogyan leplezett le hazugságokat az életemben Isten

Ami elszomorít,  feldühít és ami előtt értetlenül állok az az, ha

• ha hívő emberek megtagadják Istent
• ha kihagyják a megoldóképletből az egyedül igaz Istent
• ha nem élnek a szabadságukkal
• ha nem hiszik el Isten Beszédét
• nem dicsőítik Istent
• ha bedugják a fülüket, és befogják a szemüket...

Apcs 28:24-27  És némelyek hittek az ő beszédének, mások nem hittek.  Mivel pedig nem egyeztek meg egymással, eloszlottak, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szent Lélek Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván:  Eredj el a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok!  Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

Van egy kifejezés: Az élettel nem összeegyeztethető - magyarul halált okozó.

Ez jutott eszembe ezekről a hozzáállásokról. Talán ezért van rám ilyen hatással...