Ki az Úr a házban?

Néhanap csak kérdések villannak be, amik benyomulnak az agyamba, a szívembe, és válaszra várnak.

Mai napság azon kaptam magam, hogy erőm elszivárgott, a ki tudja ki ütötte réseken, és én csak tűrtem és vártam, hogy az Úr legyen az úr a házban.

Kis megalkuvások, kis ezmegaz, aztán meg csak nézel, hogy hol van az életkedv a hit, az öröm?

Régen megérintett már az az ige, hogy az Isten országa nem..., hanem igazság, békesség, és a Szent Szellem által való öröm. (Róma 14,17)

Szomorúan kérdezem, hova lettek ezek? Nem érzem, nem látom, nem tapasztalom. Néha a felhők mögül elővillanó napsütés kicsit visszahozza, de aztán megint kifolyik az előbb említett réseken.

Hullámok, meg szelek irányítják az életem, de hova tart ez a hajó? (Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala.) Ha Jézus nem kelne fel, és nem dorgálná meg a szelet és a vizet, mi lenne velem? 

 Márk 4:39-40  És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség. És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?

Zsolt 139:1  Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.; Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Zsolt 139:2  Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Zsolt 139:3  Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Zsolt 139:4  Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Zsolt 139:5  Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Zsolt 139:6  Csodálatos előttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Zsolt 139:7  Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak?
Zsolt 139:8  Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
Zsolt 139:9  Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Zsolt 139:10  Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Zsolt 139:11  Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Zsolt 139:12  A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Zsolt 139:13  Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Zsolt 139:14  Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Zsolt 139:15  Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.
Zsolt 139:16  Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Zsolt 139:17  És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Zsolt 139:18  Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Zsolt 139:19  Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Zsolt 139:20  Akik gonoszul szólnak felőled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Zsolt 139:21  Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Zsolt 139:22  Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Zsolt 139:23  Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Zsolt 139:24  És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!