Arra gondoltam, hogy ez egy nagyon jó dal, és mivel nincs - tudtommal - még szövege, Akár abból is írhatnánk rá, amiken rágódom.
A rágódást persze semmiképpen ne vedd pejoratív értelemben, mert különös módon meg szokott örvendeztetni vele az Úr.
Nos abszolút lekötött a 4 Mózes 11. része ától cetig.
Az emberek elégedetlensége a mannával, Mózes siráma az Úr felé, a szedett-vedett népség miatt azt mondja:
- Avagy tőlem fogantatott-e mind ez egész nép? avagy én szültem-e őt, hogy azt mondod nékem: Hordozd őt a te kebleden, amiképpen hordozza a dajka a csecsemőt, arra a földre, amely felől megesküdtél az ő atyáinak?
Isten válasza erre, hogy megosztja a terheket, hiszen ahogy Mózes fogalmaz: hatszázezer gyalogosról van már szó.
Tehát ki kell választania 70 tapasztalt ,,vénembert", hogy Isten azok között kiossza Mózesben lévő lélek egy részét, lásd 17. vers:
Akkor alászállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a Szellemből, amely terajtad van, és teszem őreájuk, hogy viseljék teveled a népnek terhét, és ne viseljed te magad.
Aztán Mózes okoskodása Istennel, hogy hogyan is tudna megetetni ilyen sok embert, majd Isten válasza a 23. versben: Avagy megrövidült-é az Úrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-é néked az én beszédem vagy nem?
És a végrehajtás: Akkor leszállt az Úr felhőben, és szólt néki, és elszakasztott abból a szellemből, amely vala ő benne, és adta a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugodott ő rajtuk a lélek, menten prófétáltak, de nem többé.
És olyannyira igaz volt, hogy a két lemaradt pasi - Eldád és Médád - hiába maradtak a táborban, ott is prófétáltak, hiszen az összeírottak között voltak.
No meg a Zsolt 78:40 Hányszor keserítették őt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!
Végül az 1Korintus 10, 1-12:
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. Se a Krisztust ne kísértsük, amint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
Ott van a víz, ahol Ő ad innunk,
Áldását ránk kiönti hű Urunk,
Ehhez a kősziklát - Jézust - nekünk adta,
De csak azé, aki szívét megnyitja.
Ott van a víz, ahol Ő ad innunk,
Szomjúságunk csillapítja hű Urunk,
Ehhez a kősziklát - Jézust - nekünk adta,
De csak annak, ki szívét megnyitja.
De arról is szól az írás,
Hogy a mocsár és a pocsolya nem lesz más,
Sós marad, nem kel életre,
Ha nem folyik át rajta,
A mi urunk - Jézus éltető vize. (Ezékiel 47,11)
És most köszöntjük Istenünk Igédet,
Azt ami Jézus Urunkban testté lett,
És meghajlunk előtte,
és felsőruháinkat,
Szőnyeg ként leterítjük elé.
Jó lesz - ha nem gond, akkor még formázom a szöveget - de alapnak mindenképpen felhasználjuk!
VálaszTörlésHelló!