Egy nehezebb, és szárazabb időszak után ismét úgy érzem víz került a patakba.
Mint gyermekkorom egyik kedvenc meséjében, mikor a randa békakirály ráült a kút forrására, így nem tudott feltörni az éltető víz, de aztán jött a legkisebb fiú...
Márpedig a blogom címe nem véletlen János 738. Ez a János evangéliuma 7. rész 38. versére utal, miszerint:
Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.
Az elmúlt néhány nap, vagy inkább hét nem annyira ezt tükrözte.
A tegnapi mézeskalács sütéssel kezdődött minden. És azzal, hogy elkezdtünk erről beszélgetni Anitával. Szóba jöttek a nehézségek, a hétköznapi gondok, meg minden ilyesmi, aztán abban maradtunk, hogy hitben lenni jobb. Talán erre válaszként keltem jókedvűen, lendülettel meg ezzel az igével:
A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben éljenek.
Na gondoltam akkor most ezt kikeresem, aztán felfegyverkeztem egy emberes adag tejeskávéval, meg a Bibliámmal, mondom akkor keressem csak meg!
Ekkor azt mondja valaki a fejemben: János 7.
Én meg mondom magamban, nem hiszem, hogy ott van, az inkább a tizedik részben lehet, de ha már így volt akkor megnézem a hetedik részt.
Ha valaki szomjazik, jöjjön én hozzám, és igyon. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja a Lélekről, amelyet veendők valának az ő benne hívők: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőíttetett meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése