Nem nagyon tudok napirendre térni bizonyos dolgok felett, és gyerekkorom óta küszködök az igazságérzetemmel, ami időközben szép nagyra fejlődött, és ha nem szabnának neki gátat, szerintem ki is nőné ezt az igazságtalan világot.
Kiskoromban apukám ha megkérdeztem: miért így, vagy úgy van valami, ezt válaszolta:
Mert a kisnyúl szőrös, és nem borotválkozik.....
Na, micsoda értelmes válasz. Még jó, különben szegények hogy néznének ki? Így:
Pfúj... Igaz, hogy ez valami macska, de nagyon ramatyul fest csupaszon...
Mégis van, hogy a dolgok úgy alakulnak, hogy nem a mi, hanem Isten logikája érvényesül. És szokatlanul másképp néznek ki, mint, ahogy mi azt szeretnénk.
Tegnap egy érdekes mondatot hallottam, ami nagyon szíven ütött (töltés 300-ra):
Ha valami felett folyamatosan aggódsz, akkor azt a dolgot még nem sikerült letenned IGAZÁN Isten kezébe.
Márpedig az egész aggódásom mindig az okoskodásból származik. Emberi logika...
Ézs 64:5 És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan; és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink; és elhervadtunk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordtak el bennünket!
Szóval olyanok a mi igazságaink, mint valami retkes rongy, amit nem szívesen öltenénk magunkra. Hiszen ki ne szeretné a tiszta, öblítő illatú ruhákat.
Na de akkor milyenek Isten igazságai?
Pál szerint az Isten Igazsága a Krisztus evangéliumában jelenik meg:
Róm 1:16-17 Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése