Duma, duma

Zagyam szétdurran!

Éppen harmadik napja könyörgök a gyermekemnek, hogy nyírja le a füvet. Hát kéremszépen az egész egy tenyérnyi terület. Szerintem ha valaki nekidurálja magát, és elveszteget az életéből kb. harminc - na jó, legyen inkább 45 - percet, igazán szép eredményeket érhet el.

 Nem, mi ehelyett ötször összevesztünk. Mellesleg szerintem tuti, hogy hosszan imádkozott esőért az istenadta, és lett is. Ja és kb. 6-szor sértődött meg, majd vonult be az állát felvágva. Utána - ó, mily fontos is az - másfél, két órán keresztül csupa hasznos dolgot csinált. Ilyeneket hogy: színezgetett a kézfején valami kis írást, aztán meg az ellenőrzője borítóján lévő rajz körvonalait 623-szor átrajzolta.

 Na de én vagyok a hülye, hogy megkérem, nem? Ezalatt háromszor lerágtam volna, és a csendes kérődzés közepette nyugodt is maradhattam volna.

Naná, hogy én fejeztem be!

 Kezdem érteni, amit Jézus mondott arról a manusról, aki megígérte a szőlőkapálást, de nem ment, és a tesójáról, aki azt mondta nem megy, aztán mégis beadta a derekát...