Kedves Jézus!

Azért kerestelek meg, mert meg akarom köszönni neked az irgalmas szamaritánus történetét.

Nagyon megszerettem. Izgalmasnak és fordulatosnak találom, sokat tanultam belőle magamról. Bármelyik szereplő bőrébe bele tudok bújni. Persze jó lenne mindig a pozitív főhős színében feltűnni, de ez nem annyira szokott sikerülni.

Azt sem nagyon szeretem, amikor én fekszem ott ájultan, félholtra verve, csupaszon. - Tudod akkor a pap, meg a lévita nem nagyon szimpatikusak nekem....

Van olyan, mikor én vagyok a törvénytanító. Hát, az sem felemelő, ahogyan tetszelgek a jó irányban keresgélő, istenfélő ember szerepében, aztán pedig a kiskapukat keresem, hogy ne kelljen szeretni a hozzám közelállót. Tényleg, ha már itt tartunk, megkérdezném, hogy mit jelent pontosan, hogy ,,próbára tettelek" ebben a szerepemben? (lásd 25. vers)

Az is tök jó, hogy rávezetsz a válaszokra. Egyszerűen megkérdezed: ,,hogy olvasod?".

Na nem mintha a pap, vagy a lévita szerepem túl dicső lenne, (pláne, hogy nekik téged kéne képviselni), ám hazudnék, ha azt mondanám, soha nem szoktam elfordítani a fejem, amikor nincs kedvem segíteni.

 Viszont szeretek az amúgy megvetett szamaritánusok egyike lenni, - az, amelyik végül segített. Így is gondolhatta volna: Vajon miért fekszik ez itt? Lehet, hogy okkal verték félholtra. Csak bajt hoznék magamra, nem beszélve az anyagi hátrányokról. Amellett fáj is a derekam, nem tudom feltenni az állatra... (34. vers) - Na de nem így tett.

Asszem több szereplő nem volt, csak még Te. De ezt inkább nem forszíroznám. Esélytelen. (Bár köztünk szólva gyakran hisszük, hogy legalább olyan erkölcsi alappal rendelkezünk, mint Te, aztán kiosztjuk a többieket. Bocs érte...)

Köszönöm, hogy ismerhetlek. Ez nagy előny. Jó lenne, ha még inkább megismerhetném a véleményedet más dolgokkal kapcsolatban is. Tudom, hogy elsősorban ennek én vagyok az akadálya, és köszönöm, hogy ennek ellenére is szeretsz.

Judit

Lk 10,25Előállt egy törvénytudó, s próbára téve Őt, így szólott: „Tanító, mit tegyek, hogy örök részem legyen az örök élet?”   

Lk 10,26„Mi van megírva a törvényben? — kérdezte tőle [Jézus]. — hogy olvasod?”   

Lk 10,27Az ezt felelte: „Szeresd egész szívedből, egész lelkeddel, teljes erőddel és egész gondolkodásoddal Istenedet, az Urat; felebarátodat is, mint magadat.”   

Lk 10,28„Helyesen feleltél — mondta neki —, ezt cselekedd, és élni fogsz.”   

Lk 10,29Az azonban igazolni akarta magát, [azért] így szólt Jézushoz: „Hát ki az én felebarátom?”   

Lk 10,30Jézus a szavába vágott és ezt mondta: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment alá, de haramiák kezébe esett, akik levetkőztették s megverték, majd elmentek, félholtan hagyva őt.   

Lk 10,31Úgy esett, hogy egy pap ment alá azon az úton, de ahogy meglátta, a túlsó oldalon továbbment.   

Lk 10,32Hasonlóképpen egy lévita is arra a helyre jött, megnézte, s azt elkerülve továbbment.   

Lk 10,33Valami utazó somáriai 1s ment arra. Amikor a sebesültet meglátta, szánalomra gerjedt iránta,   

Lk 10,34odament hozzá, s olajat és bort töltött [sebeibe], bekötözte azokat, azután rákötözte az [embert] a saját barmára, s egy vendégfogadóba vitte, hol gondját viselte.   

Lk 10,35A következő napon elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak és így szólt: Viseld gondját, és ha valamit még költesz rá, én, amikor újra erre jövök, megadom néked.   

Lk 10,36Hogy látod a [dolgot]? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?”   

Lk 10,37„Az, aki irgalmat gyakorolt vele”— felelte a [törvénytudó]. Jézus pedig ezt mondta neki: „Eredj, és te is tégy ugyanúgy.”

http://janos738.blogspot.com/2011/04/ki-felebaratom.html