Mit gondoljunk arról az emberről, aki a felhalmozott milliók ellenére olyan szegénységben él, hogy semmire sem költ az égadta világon? Fürdeni nem fürdik, mert a víz drága. Ruhát sem igen vált, mert a mosás is felesleges. A mások által kidobott szemetet - pl. lyukas műanyag kád, kihajított üres festékes vödrök, lebontott rozsdás kerítés, fadarabkák, stb. - felhalmozza maga körül mindaddig, míg a házáig vezető ösvény annyira szűk lesz, hogy időnként hazatérve beszorul abba. És mindeközben a milliók ott vigyorognak a szekrényben...
Nekünk volt ilyen ismerősünk, nevezetesen tőle vettük meg a házunkat annak idején. Ha nem látom a szeméthegyet, ahol él, nem hiszem el, hogy ilyen létezik. Ott is, ahol most lakunk (mer' hogy több háza is volt) sok felhalmozott szemét volt, emlékszem sokáig tartott a lomtalanítás.
Ilyen gazdag, és mégis csóró-ként éli le az életét. Nem irigylem.
Az járt a fejemben, hogy időnként nem vesszük észre mennyi gazdagság vesz körül, hanem mi is úgy tengetjük az életünket, szomorúan, erőtlenül, nem használva mindazokat a forrásokat, amik ott lapulnak valahol a szekrényünk mélyén.
2Pét 1:3 Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre (istenfélelem) való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
1Kor 1:5-7 Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben, Amint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel. Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését,
Jer 15:16 Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vigasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése